16. január, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.

   Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.

   (Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keresi”

   De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.

                                                                    Márk Evangéliuma 1, 29-39

   Jézus nemcsak az ördögűzés terén jeleskedett, hanem a betegeket is sikeresen gyógyította. A kafarnaumi zsinagógában történt ördögűzés után apostolaival együtt Péter anyósának a házába ment. Gyógyításai során gyakran a gonosz lelkekkel szemben találta magát, ezeket általában elhallgattatta a messiási titok megtartása miatt. Minden fontosabb tevékenysége után elvonult. Tiszteletben tartja emberségének határait, hiszen pihennie is kellett. Ez a pihenés azonban nem passzív félrevonulás, hanem az Atyával töltött aktív együttlét. Jézus mindig az Atyánál töltekezik. Mindenkinek szüksége van egy barátra, tanácsadóra, akire hallgat és akinél töltekezni tud. A szoba csendjében, vagy a természet lágy ölében meghallhatjuk Isten nekünk szóló üzenetét. Ugyanakkor megoszthatjuk Vele rágódásainkat, nyugtalanító élményeinket. Egy hosszú nap után jól esik megpihenni. A lelki életben is szükséges egy kis levegőztetés, elcsendesedés. Amikor mindennapjaink gondjait hátunk mögöt hagyjuk és a tulajdonképpenire figyelünk: életünk életet adó forrásaira. Felfigyelhetünk egy vastag törzsű, szilárdan álló fára, vagy a víz csendes csobogására, az enyhe szellőre, vagy a tűz fényt és szikrát kibocsátó játékára. Ezek a képek segíthetnek az újratöltődésben. A félrevolulás után Jézus ismét az emberek közé megy. Látja Péter anyósának lázas betegségét, ennek köszönhető tehetetlenségét. Megfogja kezét és kiemeli elesettségéből, szenvedéséből. Jézus nekünk is nyújtja a kezét, de eléggé figyelmesek vagyunk-e erre? Gyakran emberi vigasztalásba, orvostudományba kapaszkodunk. Kié az utolsó szó? Ki tud felemelni végelgyengülésünkből? Ki tud lelkileg újratölteni minket?

   Ezek a kérdések lehet, hogy most nem sokakat foglalkoztatnak, de egy váratlanul beköszönő nehézség pillanatában segíthetnek. Aki hittel fogadja el szenvedését, már nem egyedül kell elviselje, hiszen mellette van az orvosok orvosa. A gyógyulásban nemcsak a testi felépülés, hanem a lelki feltöltődés is fontos, hiszen aki szellemi munkát végez, annak fontos lehet a lelki felfrissülés is.

   Jézus minden nap egy karnyújtásnyira van tőlünk. Van-e erőnk belekapaszkodni? Merjük-e megfogni a kezét? Tehetetlenségemben milyen gondolatok foglalkoztatnak?

   Isten számára mindannyian fontosak vagyunk. Ezt viszont ritkán szoktuk tudatosítani magunkban, mert mindig másegyébbel akarunk foglalkozni. És mégis Jézusnak van ideje ránk, nem vonja el segítő tekintetét, segítő kezeit senkitől.

 

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…