21. május, 2019Igehirdetések No comments

   Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:

   „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: »Elmegyek, de visszajövök hozzátok.« Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.

   Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”

                                                                       János Evangéliuma 14, 27-31a

   Jézus bejelenti apostolainak a közeledő eltávozását. Értékes adományokat hagy maga után: a szeretetét és a békéjét. Külön kihangsúlyozza, hogy nem az evilági értelemben ismert békéről van szó. Jézus küszöbön álló távozása nyugtalansággal tölti el az apostolok szívét. Nem csoda, hiszen életüket tették rá követésére. Számukra Jézus elmenetele, nemcsak egy egyszerű eltávozást jelent, hanem lét-kérdést. Hogyan éljenek tovább Jézus együttérző, gondoskodó szeretete nélkül? Ki veszi át a helyét? Hogyan őrízhetik meg Jézus tanítását?

   Jézus a Vigasztalót ígéri meg nekik. Neki kettős feladata van: eszükbe juttat majd mindent, bátorságot ad a tanúságtételre. Nem hoz egy új tanítást, hanem a jézusi tanítást és tetteket fogja feleleveníteni az apostoloknak.

   Jézus engedelmességével mutatja meg Atyja iránti szeretetét. Jézus kereszthalála nem a sátán győzelme, hanem a Fiú Atya iránti engedelmességének a jele. Jézus mindenben elfogadja az Atya akaratát.

   Jézus öröksége ma is folytatódik az Egyházban, amely a szomorúakat vígasztalja, a betegekért imádkozik, a megtérőknek mindig újabb esélyt ad az üdvösségre. Eredményessége nem saját képességeitől függ, hanem az alapítója iránti engedelmességétől.

   Ahhoz, hogy megértsük Isten akaratát az életünkben, előbb meg kell ismerjük önmagunkat. Isten ületette el bennünk a különböző vágyakat, ezeket azért tette, hogy közelebb vezessenek Hozzá. Ezek önmagukban nem rosszak, hanem az irányultságuk mutatja meg, hogy Isten szerintiek-e, vagy sem?

   Jézus ma is jelen van Egyházában. Vele találkozuk a közösségeinkben, Vele találkozunk az elkeseredett, reményvesztett társainkban is. Segítségükkel megtapasztalhatjuk, hogy a mi küldetésünk is hasonló az apostolokéhoz, bevezetni Istent a történelemben és megengedni Neki, hogy általunk működhessen a társadalom minden rétegében.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom