5. november, 2019Igehirdetések No comments

   Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: “Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.” Erre ezt válaszolta: “Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott.

   Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van. De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki.

   A másik azt mondta.: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki. Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek. Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.

   A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. Az Úr erre ráparancsolt a szolg ára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam. Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat.”

                                                                           Lukács Evangéliuma 14,15-24

   Jézus egy hatalmas lakomáról beszél a mai példabeszédében. Bizonyára egy gazdag emberről van szó, mert sok vendéget hívott meg a vendégségre. Nem tudjuk pontosan milyen kapcsolatban volt a gazda a meghívottakkal. Mi általában olyan személyeket hívunk meg, akikkel jó viszonyban vagyunk, és ezt a viszonyt ezáltal is ápolni és erősíteni akarjuk.

   A hivatalos meghívás megtörtént, de a vendégek nem érkeztek meg időben, éppen ezért a gazda elküldte a szolgáját, hogy gyűjtse össze a vendégeket. A gazda magatartása minket is meglep. Amikor látta, hogy nem jöttek a vendégei, akkor nem keseredett el, hanem utánuk küldte a szolgáját. Ha velünk történt volna meg ez a fajta elutasítás, vajon még törődtünk volna-e a vendégekkel?

   A következőkben figyeljük meg a vendégek magatartását. Mindannyian meg voltak híva, tehát nem tudtak arra hivatkozni, hogy ők nem hivatalosak a lakomára. Annyit viszont megtehettek volna, hogy időben értesítik a gazdát a hiányzásukról. Ők viszont szóra sem méltatták a gazdát, ezzel már egy jókora tiszteletlenséget fejeztek ki részükről.

   Az első vendég kifogása nagyon banális volt, hiszen a megvásárolt földet később is megnézhette volna. A második ökröket vásárolt, és azokat akarta kipróbálni. Az első kettőnek a kifogása elfogadhatatlannak tűnik. Inkább kibúvókat kerestek a saját hanyagságukra és nemtörődömségükre.
A harmadik vendég a nősülésére hivatkozott. Vajon a gazda nem tudott erről a fontos eseményről? Miért pont erre az alkalomra időzítette a lakomát?

   Ez a lakoma azért különleges, mert nem tűr kibúvókat. Valamilyen formában hasonlít a szentmisére való általános meghívásra. Isten mindenkinek felajánlja a legszentebb szentmiseáldozatot, mégis sokan elmaradnak róla. Nem az időponttal van a baj, hanem inkább az emberek hozzáállásával. Minden héten vasárnap egy bizonyos órában az Egyház ünnepel.

   Ez nem rendelhető alá semmilyen programnak, hacsak nem a felebaráti szeretetről van szó. Ugyanakkor mentalitást kérdése is, mi fontosabb a keresztény számára, az Istennel töltött idő, vagy a munka, szórakozás, üzletek? A meghívás mindenki számára adott. A vasárnapi szentmise a mi hétköznapi “szentmiséinkről” is árulkodik.

 Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…