28. november, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről:

   Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban, meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik.

   Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a Földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.

   Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.

                                                        Lukács Evangéliuma 21, 20-28

   Jézus jövendölésébe a már megtörtént történelmi eseményeket építi bele. A nyomorúságos nap kifejezés Antiochusz Epifáneszre való utalás, aki megszentségtelenítette a Templomot. Beszédében kilátásba helyezi a megmenekülés alternatíváit: azokét, akik a városban vannak, azokét, akik a városon kívül laknak és azokét, akik a városon belül vannak. Valamennyien azt a tanácsot kapják, hogy fussanak messzire a harctértől.

   Olyan képeket alkalmaz Istenre, amelyek nem felelnek meg alapvető tulajdonságaival. A háború nem az igazság szerint folyik le, hanem az erősebb legyőzi a gyengébbet, még akkor is, ha az jogosan védi önmagát. Nem az erkölcsi fölénynek az eszköze.

   A sajátosan apokaliptikus nyelvezetre épülő jövendölések gyakran félrértésekre adtak okot. A szentírásban bőségesen olvashatunk ilyen katasztrófákat idéző szövegeket, amelyek egy-egy uralkodónak, vagy királnyak a vesztét jelzik előre. Jézus Izajás apokalipszisének a szavait használja fel, ezek szószerinti értelmezése, illetve az szövegösszefüggésből való kiemelésük azzal a veszéllyel jár, hogy elkopik eredeti jelentésük.

   Szent Péter Pünkösd napját egy ilyen katasztrófális eseményként írja le, de utólag nem történt ilyen mindent felforgató esemény. Ezek a metaforák az Emberfia eljövetelének leírására szolgálnak.

   A csapások után a szerző kilátásba helyezi a szabadulás lehetőségét. Az égi és a tengeri erők megrendülése nem a fizikai világban történő nagy változásokra hívják fel a figyelmünket, hanem az üdvtörténetben végbemenő nagy fordulatnak az előjelei.

   A Templom vége sokakban a kereszténység végét is sejtették. De ez inkább egy új mozgalomnak a kezdetét harangozta be. Jézus, aki alacsony sorsból emelkedett fel, húsvétkor megmutatta ennek a dicsőségnek az eljövetelét. Második eljövetele már dicsőséges lesz, és a tronizációját fogja jelenteni. A katasztrófát meghirdető jelek nem a véget jelképezik, hanem a felszabadítás nagy művét bocsátják előre.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…