18. november, 2019Igehirdetések No comments

   Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”

   Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent.

                                                                                    Lukács Evangéliuma 18, 35-43

   A jerikói átkelés szinte elkerülhetetlen állomása azoknak, akik a hegyvidék felé szeretnék folytatni útjukat. A vakság testi betegség, de szimbólum-jellege is van, azokra is utal, akik bár fizikailag egészségeseknek látszanak, de nem látják meg Jézusban a Messiást.

   A vak ember mások könyörületéből élt, általában a város forgalmasabb utcáin koldult. Jézus körül nagy tömeg verődött össze, és valószínű ez keltette fel a vak érdeklődését. A vaknak rövid választ adnak, de felkiáltásából arra lehet következtetni, hogy rövid és lényegre törő választ kapott.

   A tömeg szeretné lecsítítani a vakot. Nem értik meg, hogy ez a vak ember egyetlen eszköze, hogy jelezze a környezetével a jelenlétét. A tömeg nyugalma és a vak ember nyugtalansága két egymással ellentétes lekületet mutat be. A tömeg Jézus láttán szokásos módon viselkedik, a vakban azonban változást idéz elő.

   Gyakran a jóneveltség és az illedelmesség azzal a kockázattal jár, hogy változatlanul hagyja az emberben a gyarlóságokat, megrögzöttségeket. A javulások és a társadalmi igazságtalanságok gyakran az ilyen kellemetlenkedő, hangosan rikácsoló emberek hatására jön létre. Nem hiába mondja Babits, Jónás könyvé-ben, vétkesek közt cinkos aki néma. Nem minden csend vezet el a lelki elmélyülésre, lelki fejlődésre, létezik a csendnek egy nyomasztó változata is, amely az elnyomás iránti közömbösséget, érdektelenséget jelenti.

   Jézus nem törődik a tömeg és követőinek az udvariasságával, hanem arra buzdítja az embert, hogy menjen Hozzá. Nem törődik környezetének a megalkuvó csendjével, nem szokásos módon közeledik a társadalom kirekesztettjeihez. Nem fél attól, hogy ezzel esetleg megbotránkoztatja ellenségeit. A vak egy liturgikus kifejezéssel illeti Jézust, Küriosznak, azaz Úrnak nevezi Őt. Krisztus mellett az emberek nem tudnak közömbösen elmenni, vagy elfogadják, vagy elutasítják. A kor közömbössége láttán Jézus elpanaszolja, hogy csak akkor hisznek Benne, ha Tamás apostolhoz hasonlóan láthatják és tapinthatják Őt. Nemcsak a vak fizikai problémájára ad megoldást, hanem azzal együtt lelkileg is gyógyulását kínál fel neki.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…