28. szeptember, 2019Igehirdetések No comments

   Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: „Véssétek szívetekbe, amit most mondok!

   Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.”

   De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.

                                                                                 Lukács Evangéliuma 9, 43b-45

   “Az Emberfiának sokat kell szenvednie …” (Lk 9, 22) – ezzel a mondattal kezdte el Jézus a jövendölését. A szenvedés gyakran igazi botrányt jelent számunkra. Az apostolok elképzelésének is jobban megfelelt volna egy dicsőséges Messiás-kép. Valahogyan értetlennek tették magukat, amikor ezeket a szavakat hallották. Az epilepsziás gyermek meggyógyítása után ismét Jézus szenvedéséről kell tudomást vegyenek. Az apostoloknak két lehetőségük maradt, vagy tudomásul veszik ezt a tényt, vagy úgy tesznek, hogy nem értették meg. Jézus szavai azonban világosak, nem nyújtanak alkalmat kibúvókra.

   Jézus követése nem képzelhető el szenvedés nélkül. Bár jobban esne egy kényelmes kereszténység, azonban ez elkerülhetetlen velejárója a Krisztus-követésnek.

   A szenvedés megjövendölése megbontja azt az eufórikus állapotot, amelyet a csoda művelt a lelkekben. A csodák lehengerlő pillanata után következik a valós állapotnak a bemutatása. Nincs igazi dicsőség szenvedés nélkül, nincs feltámadás halál nélkül.

   A szenvedés egyik elfogadható magyarázata, hogy egyesíthetjük saját szenvedésünket Krisztus szenvedésével. Ez a javaslat azonban csak azok esetében állja meg a helyét, akik hisznek a feltámadásban, Jézus végső győzelmében. Másképpen a szenvedés még jobban eltávolíthatja az embereket a Teremtőjüktől. A szenvedés titka újra meg újra a hit próbája lesz. Csak a hit által sikerül egy olyan értelmes magyarázatot adni a szenvedésre, amely nemcsak megnyugtató, de üdvösségünk eszköze lehet.

   A szenvedésről elmélkedve Szent Pál a következő következtetésre jutott el: “De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.” (Róm 8, 18)

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom