17. április, 2019Igehirdetések No comments

   A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.

   A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: »Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.«” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

   Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett, Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!”

   Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”

                                                      Máté Evangéliuma 26, 14-25

   A betániai megkenés után következik az utolsó vacsora megszervezése. Mivel az ünnepekre több, mint 130.000 érkeztek a városba, szükséges volt a helyek lefoglalása. Jézus zárt közösségben akarta megünnepelni a húsvéti vacsorát. Mária hűséges szeretetének ellentéte Júdás árulása. Zakariás próféta könyvében a próféta napszámát 30 ezüst pénzben határozták meg, ezt az Úr parancsára a Templom kincstárába helyezte. Gyakorlatilag Júdás árulásának a bére a próféta által letétbe helyezett összeget egyenlíti ki. Júdás Mesternek nevezi Jézust, a tanítványok pedig Úrnak.

   A húsvéti vacsora meghitt hangulatát az árulás sötétíti be. A 25. versben szembesítést találunk. Jézus szembesíti az árulót a tervével. Júdás saját magára mondja ki az ítéletet.

   A szentíró az árulás tényét Isten tervébe szövi bele. Istennek a kezdetektől a tervében volt Júdás árulása. Júdás azonban szabadon dönthetett Jézus mellett, vagy Jézus ellen. Nem értehető, mi okozta ezt a lelki vakságot. Talán elveszettnek látta a Jézus-ügyet? Nem teljesedtek be Krisztussal kapcsolatos elvárásai? Valakinek adósa maradt és ki kellett egyenlítse a számláját?

   Nem tudunk konkrét választ adni Júdás árulására, hiszen ő is ugyanazokat a kiváltságokat élvezte, mint a többi apostol. Számunkra rejtve marad az árulás indítéka. Ez az eset is a bűn misztériumai közé tartozik, amelyet a Szentlélektől vezetett ember nem tud megérteni. Nem érthető meg, mert a bűn világához tartozik.

   A nagyhéten bőven van időnk erről elmélkedni. Isten még a bűnt is felhasználta tervének a kivitelezéséhez. Számára nincs lehetetlen helyzet, mindent a maga összefüggésében lát, és ahol összefüggéstelenséget tapasztalunk, ott Ő még világosabban lát.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…