3. június, 2019Igehirdetések No comments

   Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondotta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték:

   „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.”

   Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

   Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”

                                                    János Evangéliuma 16,29-33

   Néhanapján velünk is megtörténik az, hogy elbizakodunk a tudásunkban. Azt gondoljuk, hogy világosan látjuk azt, amit az Isten akar tőlünk. És egy szép napon arra ébredünk, hogy nem mindent értettünk meg Isten velünk kapcsolatos tervéből. Ilyenkor nagy kísértést jelent a beletörődés vagy a lázadozás. Világosabban látjuk mit kellett volna tegyünk, vagy mit nem kellet volna megtegyünk, de a szembesítéskor elfogultak leszünk. Még azért se magatartást veszünk fel.

   A tanítványok megértették Jézus származására vonatkozó kérdéseket, de nem tudták, hogy hogyan fog eltávozni és megdicsőülni. A nagypénteki események fényében derül ki, hogy nem egészen tudták megérteni Istennek a tervét. A megalázott és keresztrefeszített Krisztus képe nem egy biztató jövőt tárt lelki szemeik elé. Nem úgy állította helyre Isten országát, ahogyan azt előzőleg elképzelték.

   A tanítványok közül János az, aki végigkíséri Jézust a keresztúton. János apostol sem értehette ezt az isteni üdvtervet, de nem hátrált meg, a bajban is hűségesnek bizonyult. A keresztáfánál állva megtapasztalta, hogy nem maradtak egyedül, hiszen Jézus Máriára bízta őket. Ennél biztosabb garanciát nem tudott volna adni a tanítványainak.

   Egy másik fontos üzenete a mai evangéliumi olvasmánynak, hogy Jézus soha sincs egyedül. Az Atya mindig Vele van, még akkor is, ha kívülről ez nem látszik meg. A többi apostol magára hagyta, de Isten mindvégig mellette volt. Jézus utolsó megszólalása a keresztről arul árulkodik, hogy az utolsó pillanatig bízott Isten szeretetében. Az Atya kezébe ajánlja életét, ott van a legnagyobb biztonságban. Visszaadja az Atyának a dicsőséget, ezáltal nem lesz szegényebb, hanem még nagyobb dicsőségben részesül. Nem veszíti el sem státusát, sem kiváltságait. Ezek új értelmet nyernek. Jézus a keresztfán dicsőül meg, ez az ő trónra való emelése. Igaz, nem koronázott királyként ragyok, hanem a szeretet koldusaként, aki nem a vizet szomjazza leginkább, hanem az emberi szeretetet.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom