10. szeptember, 2018Publicisztika No comments

   A Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért (CSEN) szervezésében Szelterszfürdőn ismét benépesedett a Szent Gellért Rehabilitációs Központ augusztus 21 és 26 között a nagycsaládok aprajával és nagyjával. Szép az, amikor így évről évre összegyűlnek a sok gyerekes népes családok, mert jó tudni egymásról, jó megbeszélni apró-cseprő dolgainkat, tanulni egymástól és nem utolsó sorban bíztatni egymást az Isten felé vezető úton. Jöttek családok Erdélyből: Csíkszeredából, Zilahról, Kolozsvárról; az anyaországból a Budapest melletti Gödöllőről, de Felvidékről is. Csernakeresztúrról Tóth János atya különböző családokból csángó gyerekekkel gazdagította a közösséget. A tábor legkisebb lakói egy hat gyermekes család 14 hónapos kislány ikerpárja volt.

   Érdekesebbnél-érdekesebb programok kínálkoztak a tábor lakói számára úgy kulturális, mint a környező szép tájakat és jelentős történelmi várakat, kastélyokat megismertető tevékenységekben.

   Egyik nap Erzsébet nővér interaktív, az ismerkedést elősegítő játékokba vonta be a táborban levőket. Később a nővér irányításával az oltáriszentséget, az élő kenyeret próbáltuk ábrázolni ki-ki saját kreativitását beledolgozva és megjelenítve. A munka eredményeképpen sok-sok ügyes, leleményes képeslap készült. Este Tóth János atya élete talán legszebb élményeit osztotta meg velünk, azt hogy hogyan barangolta be egykor a Mária Utat Máriazelltől Csíksomlyóig. Ezt a kivetítő segítségével eredeti, az úton készült képeivel is gazdagította.

   Reggel a táborhely kápolnájában a legszentebb áldozatban, Límai Szent Róza emléknapján imádkoztunk a Kárpát-medence nagycsaládjaiért, kértük az Úr irányításait életünkben, gyermekeink jövőjéért, hálát adtunk a táborban eddig kapott kegyelmekért. A táborból a szokásos bajnokságok sem maradhattak el. Így párokra osztva asztaliteniszeztünk, csocsóztunk, majd az ősi magyar fegyvernemet, az íjászatot próbálgathattuk ki. Bajtársias, közösségfejlesztő sporttevékenységünk is sorrakerült: a mindent és mindenkit megmozgató foci, ahol a pályát jól elhatároló patak nem egyszer hosszú útra indította labdánkat, de a leleményes labdakiszedőnk az elé táruló akadályt mindig ügyesen a játékosok javára orvosolta. Miután az e fajta edzések jól kifárasztották tagjainkat kevésbé mozgalmasabb, de annál inkább messzi tájakra, más területekre, más témákra barangoltuk el az irodalmi kávéházban a felolvasottak révén. Itt többek között megemlékeztünk Csíki Sándor íróról, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének egykori elnökéről, aki táborunk rendszeres lakója volt 2013-ig népes családjával. Az agytorna folytatódott, mert később történelmünk mélységeire eveztünk a kápolnában. Az előadás után a lovag interaktív módon válaszolt a felmerülő, régmúlt időket érintő, kérdéseinkre. A Világosság rózsafüzér közösen elmondott tizedeivel zárult a nap.

   Másnap az Almási barlang felé vettük utunkat. Lövéte határában levő feszület mellett ismét, mint korábbi években is tettük, pihenőt tartottunk. Imára kulcsolt kezekkel az emléktáblán levő felirat értelmében, mint hűséges ,,asszonynép”, az Üdvözlégy Máriában köszöntöttük égi édesanyánkat, de mennyei Atyánkról sem feledkeztünk meg, mert ezt megelőzően hozzá szóltunk a Miatyánkban. Bölöni Sándor kalauzolásával tovább haladva Oklandon megtekintettük a XIII. században épült templomot, melynek tornyát késő gótikus stílusban építettek 1938-ban. A falu népe a reformáció során a római katolikus hitről az unitárius vallásra tért át. Mennyezetét a XVIII–XIX. században kazettássá festik. A templom hajójában az újonnan feltárt képek Szent Péter és Pál alakjait, valamint a híres királyunkat, Szent Lászlót elevenítik meg a legendák alapján. A tágas, rendezett templomudvarban szép, 1809-ből származó faragott székely kapu árulkodik a tehetséges, dolgos nép jelleméről.

   Folytattuk uttunkat, majd Kis-Homoród patak két partján fekvő Székelyzsomboron álltunk meg egy kis időre, melynek múltjáról a faluban levő házak szász stílusa árulkodott.

   Megtekintettük a Várhegyen a XV. században épült parasztvárat. A települést egykor szászok lakták, de a törökök és tatárok betörései és a pestisjárvány teljesen eltüntette őket. Később székelyek népesítették be a házakat. A helysegben meglátogattuk a Nyírő-lakot, azaz Nyírő József (1889-1953) regényíró tiszteletére berendezett művelődési házat, melynek falát az író emléktáblája díszíti. Ebben a házban, melyben egykor iskola is működött, nevelkedett az erdélyi magyar irodalmunkat gazdagító, egykor katolikus pap, majd ebből kilépése után, mint családapa, Nyírő József írónk. Jelenleg a házban, 2015-től, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Avilai Nagy Szent Teréz nevét viselő gyermekvédelmi központja is működik. Az egyházi épületet így kettős célra használják.

   Legközelebbi állomáshelyünk Vargyas helységben a híres XVI. századi, köztulajdonban levő műemlékként számontartott Dániel-kastély volt, melyben reneszánsz faragványokat, barokkos díszítéseket és klasszicista építészeti bővítéseket láthattunk. Gyönyörű kettős címer díszíti a kastély falát 1745-ös dátummal, mely elárulja az egykori tulajdonos Dániel István és felesége Perky Polixénia grófi és bárói származását. Az épület sokáig elhanyagolt állapotban sinylődött, de 1981–1984 között restaurálták. Sokág a vargyasi néptanácsnak, majd a rendőrőrségnek adott otthont. A Dániel család kastélya a leszármazottak visszaigénylése után 2005-ben adásvételi szerződés alapján Esztergom Város Önkormányzatának tulajdonába és a székely származású Rácz család felügyelete alá kerül. Azóta számos kulturális rendezvénynek és a látogatóknak nyílt meg a kastély felújított része. Rácz Attila szívesen kalauzol el minden arra látogatót a kastélyban és a körülötte levő két hektárt felölelő kertben.

   Családunk innen más utakra tért. A táborozók az Almási barlang felé indultak, mi pedig már a másnapi zarándoklatra gondoltunk. Reméljük jövőre, az újabb táborozáskor elmesélik majd nekünk is további élményeiket a tábor még hátralevő két napjáról.

Forrás: Vasárnap, 2018. szeptember 9. – XXVIII. évfolyam, 36. szám

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…