9. szeptember, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett.

   Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra.

   Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?”

   Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze.

   Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.

                                            Lukács Evangélista 6, 6-11

   Jézus egyetlen érintésével meggyógyította a betegeket. Isten csodálatos tetteit áldásra kinyújtott kezének tulajdonították az ószövetségi emberek. Mi is meg kell tisztítsuk érintéseinket motiváló vágyainkat, hogy minden érintkezésünk gyógyító lehessen.

   A zsinagógában feszült lett a hangulat. Bár Jézus tettében semmilyen törvénytelenséget sem követett el, mégis haragudtak rá. Talán másfajta csodát vártak volna Tőle. Jézus azonban mindig megőrízte tetteiben az önállóságot. Isten nem automataként működik. Nem rendelésre tesz csodát. Lehet, hogy más betegek is voltak a közösségben, akik ugyanúgy szerettek volna meggyógyulni, mint az elsorvadt kezű ember. Már ebben a korban is hiányzott az emberi lelkületből az empátia, a részvét képessége. Nem hiába hangzik el a szentpáli felhívás: ,,Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok” (Róm 12, 15).

   A kalásszedés esetében világosan kimondta, hogy az Emberfia ura szombatnak is, most pedig ennek a konkrét megvalósulását olvashatjuk. Az evangélista megjelöli az időt, a helyet és a résztvevőket. Két csoport áll a sorvadt kezű emberrel szemben, az egyiket Jézus képviseli, a másikat farizeusok és az írástudók.

   Szinte úgy érezzük, hogy egy előre megírt forgatókönyvet olvasunk, hiszen először szó nélkül hallgatják Jézust, arra várakozva, hogy tegyen valamilyen elutasítható cselekedetet. Ebben az esetben a sorvadt kezű ember csak egy bábú Jézus ellenfeleinek a tervében. Jézus a gyógyítással kapcsolatosan ugyanazokat az igéket használja, mint amiket a bűnök megbocsátásakor használt: megmenteni, vagy elpusztítani. Jézus nem szegi meg a szombati előírásokat, hanem más megvalósítási teret ad nekik.

   A gyógyítás előtt Jézus időt hagy az események megemésztésére, feldoglozására, nem sietteti a beteg meggyógyulását, végig kapcsolatban marad a közösséggel. Amikor megtörténik a gyógyítás, akkor az ellenfelei esztelen haragra gerjednek. Itt nem Jézus a provokátor, hanem Messiás voltának ez elfogadásáról, vagy elutasításáról van szó. Akik elutasítják, azok mindig elfogadható kifogást ébresztenek magukban ellene.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…