Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél.

   Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó.

   Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”

                                                                       János Evangéliuma 3, 31-36

   Ez az evangéliumi rész összefoglalja Jézus küldetésének és a világ elutasító magatartásának a témáját. Keresztelő Szent János előzőleg arról tanúskodott, aki az Atyától érkezett, tehát nem lehetett földi. Jézusnak azonban nincs szüksége tanúkra, hiszen a mennyei Atya tanúskodik róla. Később ezeket a szavakat használják fel Jézus ellenségei. Ezekből nyilvánosan kitűnik, hogy Jézus az Isten Fia. Az emberek ezt a tanúságot nem akarják elfogadni, mert akkor meg kell térniük. Inkább szembe szállnak a Lélekkel. A hívek azonban mérték nélkül kapják meg a Szentlélek ajándékait. Itt jól kiolvasható a hitetlenek és a hívek közti feszültség. A hívők számára a legfőbb jutalom az örök élet, a hitetlenek számára pedig a Isten haragja. Persze elsősorban nem a harag uralkodik, hanem a kegyelem és az irgalom. Csak a tartósan hitetlenül élők fogják megtapasztalni a haragot.

   Jézus ezzel a biztos tudattal nézett szembe az elutasításokkal. Az Atya szeretete mondhatni elég lett volna számára, de mivel ez a szeretet kifelé hat, ezért nem maradhatott meg önmagában. Ennek a szeretetnek a kiáradását segíti és ösztönzi a Szentlélek. Ő kezeskedik, hogy a hívők tiszta forrásból merítsenek erőt, vigaszt, kitartást. Nélküle nem ismerhetjük fel Isten szavának a belső lüktetését, csak zengő érchez, és pengő cimbalomhoz (1 Kor 13) hasonló hangzatot hallunk meg.

   Ma a világ egyre jobban szomjazza az isteni élet igazságait, de nem tudja mit kér a lelke. Mindenféle pótcselekményekkel próbálja enyhíteni szomját, de ez többé kevésbé sikertelenül végződik. Így teljesednek be Izajás próféta szavai a hívők számára: „Örömmel meríttek majd vizet az üdvösség forrásaiból” (Iz 12,3).

   Milyen forrásból szoktam meríteni? Kérem-e a Szentlélek segítségét a kételkedés nehéz pillanataiban? Hol található meg lelkem erőforrása?

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…