31. december, 2018Igehirdetések No comments

   Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
 

   Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

   És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

                                                             János Evangéliuma 1,1-18

   Gyermekeim!

   Itt az utolsó óra! Amint hallottátok, eljön az antikrisztus. Már eddig is sok antikrisztus lépett föl. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk kerültek ki, de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, velünk maradtak volna. De rajtuk kellett nyilvánvalóvá lennie, hogy nem mindenki tartozik közénk.

   Ti azonban a Szent(lélek) kenetében részesültetek, és ezt mindannyian tudjátok. Nem azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem azért, mert ismeritek; és azt is tudjátok, hogy semmiféle hazugság nem származik az igazságból.

                                                       János első levele 2, 18-21

   Szent János a szakadárokat nevezi antikrisztusnak, mivel elszakadtak az Egyház közösségétől és annak hivatalos tanításától. Ezek főleg Jézus emberségét tagadták, szerintük Jézus csak látszat testben, illetve átszellemült testben jelent meg. A korai Egyházban nagy problémát jelentettek a téves tanok. A híveket a Szentlélek kenete őrízte meg, aki elvezette őket az igazságra. Innen derül fény az Egyház isteni eredetére. A Szentlélek a garanciája, hogy a hivatalos Egyház, a tanítóhivatal hit és erkölcs dolgában nem tévedhet. A közösségbe való belépéskor a jelöltek hitvallást tettek az Atya és a Fiú nevében. Ez a hitvallás egy komoly elköteleződésnek volt a nyilvános kifejezése. A hűségesek jutalomként megkapják az örök életet.

   Ma komoly kihívást jelent jó kereszténynek lenni. Az emberek nem a tanítás eredetiségére kíváncsiak, hanem a tettekre. VI. Pál kijelentése ma sem vesztett időszerűségéből: ma egyre inkább tanúkra van szükség, mert amikor elfogadják a keresztények tanítását, azt azért teszik meg, mert látják tanúságtételüket.

   János levelében a korabeli szakadárokra hívta fel a figyelmet. Ma inkább azok a keresztények jelentenek veszélyt, akik csak névlegesen tartoznak az Egyházhoz, de nem tudnak Krisztus és az Egyház tanítása szerint élni. Pontosan ezért annyira fontos, hogy közösségeinkben ne csak a tanítást hangsúlyozzuk, hanem a testvéri, felebaráti szeretetre építsünk.

   A tanítványok első ismertetője a köztük levő szeretet-egység volt. Közösen tudtak imádkozni, közösen tudtak tervezni, közösen akarták a keresztény jövőt építeni. Nem spórolhattak meg semmit maguktól, hanem teljesen a közösség érdekeit kell szem előtt tartsák. A tanítás is csak egy egységes közösségben maradhat meg tisztának. Aki nem tud a közösséggel azonosulni, az saját kiközösítését kockáztatja meg. Az egységben hatalmas erőforrás van. Nem kommunista uniformizmusról van szó, hanem inkább a sokszínűségek elfogadásáról.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…