31. december, 2019Igehirdetések No comments

   Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.

   Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

   És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.

   János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.

   Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

                                                                                         János Evangéliuma 1, 1-18

   János evangéliumában a görög filozófia segítségével akarta bemutatni a megtestesülés titkát. Mai nyelvre lefordítva az Ige megtestesülését Jézus születésének mondjuk. Jézus megszületésével megtört a Gonosz hatalma. Valamikor Lucifer hordozta Isten fényességét. Ezt a szolgálatát azonban visszamondta, mert nem akart továbbra is Istennek szolgálni. A fény hordozójából a sötétség hercege lett.

   A megtestesülés titka a teremtés titkához kapcsolódik. Isten a kezdetben teremtette a fényességet. Ez a fényesség Krisztus világosságának a tükörképe. Zakariás hálaadó imájában felkelő Napunknak nevezte Jézust. Jézus megszületésével a sötétség hatalma kezdett megszűnni.

   Szent János a világosság és a sötétség antitézisével akarja bemutatni a különbséget Krisztus fénye és Lucifer vakító fénye közt. Amíg Jézus fénye bevilágítja lelkünk sötét zugait is, addig a gonosz fénye a mai mesterséges fényszórókhoz hasonlóan csak utánzata annak az isteni világosságnak, amely a világ értelmét megnyitotta az örömhír befogadására. Isten a saját világába érkezett meg, de az emberek közül sokan idegenként fogadták. A pásztorok, a napkeleti bölcsek, az agg Simeon, Anna prófétasszony azonban felismerték Benne a világ világosságát. Ez a felismerés nem a rokonsági szálaknak köszönhető, hanem Isten megvilágosító kegyelmének.

   Jézus megérkezésével az ószövetség lehanyatlott, általa beköszönt a kegyelem és az igazság új korszaka. Jézus születésével Isten valóban megmutatta irántunk való végtelen szeretetét. Ha a Törvény elégséges lett volna a megigazuláshoz, akkor Jézus nem kellett volna megtestesüljön. Ez a titok a megváltásunknak az egyik misztériuma. Isten megalázkodik értünk, testet ölt, hogy Fia által nekünk bemutatkozhasson.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…