12. január, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott ugyanis sok víz volt.

Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek. „Mester – mondták neki –, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul.”

   János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Messiás, hanem csak az ő előfutára. Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.”

                                                                János Evangéliuma 3, 22-30

   Jézus megjelenése a színen a jánosi tanítványoknak fejtörést okoz. Nem tudják eldönteni, hogy most kinek a keresztsége fontosabb, azaz minek kell kétfajta keresztség. János a Jordánban keresztelt, Jézus pedig a Jordánhoz ment és beállt a bűnösök sorába. János nem akarta megkeresztelni, de a Fiú unszolására megtette. Jézus ezzel a gesztusával a bűnösök iránti együttérzését fejezte ki. A mi életünk Jordánjába is bele szeretne merülni, hogy érezzük jelenlétét és szeretetét.

   János valószínű Jézust nevezi vőlegénynek. Erről az Egyház meghatározásának egyik zsinati képe jut eszünkbe, miszerint Krisztus az Egyház jegyese, az Egyház pedig Krisztus mennyasszonya. Nem véletlenül hangzott el ez a jánosi aforizma. János magát a vőlegény barátjának mutatja be. Ő csak a Megváltó barátja, élvezi a barátsággal járó kiváltságokat, de nem veheti át a vőlegényi szerepet. Ezt majd később értik meg a tanítványai, amikor lefejezik a mesterüket.

   János a bűnbánat keresztségét szolgáltatta ki. Jézus azonban egy másfajta keresztséget mutat be, amely nemcsak egy jelkép, külső rítus, hanem valóságos kegyelemközvetítő eszköz. Később az apostolok egyik legfontosabb feladata lesz a keresztség kiszolgáltaltása. Ez szoros összefüggésben van az első Pünkösddel, amikor több, mint háromezren megkeresztelkedtek.

   A vízbe való elámerülés a meghalást jelképezi. A megkeresztelt meghal a világ számára, és új személyként, teremtményként emelkedik ki a vízből. Isten örökre eljegyzi magát a megkeresztelttel. Olyan pecsétet hagy a megkeresztelt lelkén, amely soha nem törlödik el.

   Jézus által elfogadott és lefoglalt személyek leszünk, életünket már nem mások határozzák meg, hanem Krisztusnak a követése. Krisztusinak lenni többet jelent, mint egy erkölcsi tanítást követni, vagy biztos bölcseleti szemléletet képviselni Istenről és a világról. “Jézusban szeret minket az Atya, és gyermekeinek fogadott minket. Jézus a láthatatlan Test feje, s mi megkereszteltek vagyunk a Test tagjai. Jézus dicsőséges élete a mi jövőnk.” (Gerhard Eberts)

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…