12. május, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből.

    Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.”

                                                     János Evanéliuma 10, 27-30

   Húsvét negyedik vasárnapját a megszentelt élet és a papi hivatások vasárnapjaként ünnepeljük. Ezen a vasárnapon minden szerzetes és lelkipásztor elgondolkozik saját hivatásáról és újra értékeli azt. Valószínű a visszatekintéskor nemcsak a sikerek kerülnek felszínre, hanem a sikertelenségek is. Ezek többnyire a meghívott gyengeségét tükrözik. Isten azonban nem vonja vissza senkitől a meghívást. Továbbra is segíteni akarja a felszentelt személyt hivatásának a kibontakoztatásában. Nagyon tetszik nekem Kalkuttai Szent Teréz anya hivatásról szóló meghatározása. Egy tanácstalan lány fordult hozzá tanácsért. A következőket mondta el neki: a tudományokban is jártas vagyok, vonz a családos élet is, szerzetes is szeretnék lenni. Teréz anya a rószafüzért morzsolgatva a következőket mondta: Kedves lányom azt a hivatást válaszd, amelyre szívesen gondolsz, és amelyre gondolva öröm tölti el lelkedet, és akkor biztosan megtudod, hogy Isten mit jelölt ki számodra. Örömmel gondolni a hivatásunkra, ez a legfontosabb. Ebből derül ki, hogy valóban a hivatásunk szerint élünk.

   A hivatásban az is fontos, hogy mindannyian megszólíthatóak vagyunk. A jó pásztorhoz hasonlóan Jézus minket is a nevünkön szólít. Jézus egészen ismer téged, nem felszínesen, nem ahogyan a körülötted élő emberek megismertek. Talán ők csak a jót, a hibátlant látják benned. Jézus úgy lát, ahogy vagy, maszkok nélkül. Mostanában nagyon divatos lett a sztárok körében az öngyilkosság. Nem régiben Avicii oltotta ki életét, az ő példáját követte Keith Flint a Prodigy együttes énekese. Vajon miért történnek meg ezek az esetek ilyen gyakran? Nem-e a hivatás-krízissel kapcsolatosak ezek? Valamikor hivatásuknak érezték az éneklést, de idővel elvesztették ezt a szép hivatást. Művészetükkel nem találtak Istenre, ezért életük kiüresedett, értelmetlen lett. Mi hogyan állunk személyes hivatásunkkal, van-e még benne öröm, lelkesedés? Kérjük a hivatások atyját, hogy szítsa fel újra lelkünkben hivatásunk szépségét!

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…