7. július, 2019Igehirdetések No comments

   Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.

   Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.

   Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.

   Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.

   Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!

   De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”

   A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek.

   Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”

                                                          Lukács Evangéliuma 10,1-12.17-20

   Az apostolokon kívül Jézus még 72 tanítványt választott ki missziós szempontból. Ez a szimbólikus szám a világ nemezeteit juttatja eszünkbe, hiszen az ószövetségben a hetven-es(-kettes) szám a világ nemzetségeit jelöli meg. Ennek a küldetésnek általános jellege van. Isten senkit nem zár ki az üdvösségből. A küldöttek kevesen vannak, ezért azok, akik felismerték Isten küldötteinek a fontos szerepét, azoknak imádkozniuk kell újabb tanítványokért. A tanítványok kettessével végzik a missziót: ez a legminimálisabb közösség, ugyanakkor egymásért jótállnak, valamint támogatják egymást. A világ farkasként viselkedik Jézus tanítványaival szemben. Bár szelídnek kell lenniük, ez nem jelenthet részükről hiszékenyéget, illetve kishitűséget. Pál és Barbabás apostolok tapasztalata azt mutatja, hogy az evangélum hirdetése nem jár mindig sikerekkel. Izajás jövendölése jut eszünkbe, aki a békés korszakot az állatok közti harmóniával fejezte ki.

   Az apostolok ugyanabban a hatalomban részesültek, amely Jézusé volt: betegeket gyógyíthatnak, bűnöket bocsáthatnak meg, ördögöket űzhetnek ki. A küldetés szempontjából azonban nem ezeknek a képességeknek a birtoklása van a középpontban, hanem a nevük számontartása. Lelkipásztori munkájukért az örök üdvösséget remélhetik.

   Ma is nehéz feladat az evangélium hirdetése, mert mindig az emberi korlátokba ütközik meg. Vagy az igehirdető nincs a hivatása magaslatán, vagy az ige nem talál nyitott szívekre. Azért kell imádkoznunk, hogy Isten népének szent tanítványai legyenek, hogy megérintsék a mai emberek rideg, sokszor elzárkozó szívét. Isten, aki a küldetést adta, megadja a küldetéshez szükséges tudást, képességeket. Továbbra is kérjük Istent, hogy küldjön új lelkipásztorokat hívő nyájához. Pásztorok nélkül szétszélednek a hívek, és védtelenek, kiszolgáltatottak lesznek. Talán sokan nem tartják fontosnak az ő szerepüket, de ők Isten földi munkatársai, akik megerősíthetik, Istenhez elvezethetik kételkedő, elfáradt testvéreiket.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…