4. augusztus, 2019Igehirdetések Amit gyűjtöttél, kire marad? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.

   Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.

                                                                     Lukács Evangéliuma 12,13-21

   Jézust egy örökösödési vitával kapcsolatban kérik fel közbenjárónak. Válasza, hogy nem tisztje eldönteni, hogy kinek mennyi jár a szülők vagyonából. A Második Törvénykönyv szerint az elsőszülöttet illette meg a telek teljesen és az ingóságok kétharmada. Az osztó igazságosság szerint viszont a vagyon fele illetné még mindkettőt. Jézus sehol sem veti meg a vagyont, a tulajdont. Nem ellenzi a jólétet, a tervszerű gazdálkodást.

   A gazdagság veszélyeire azonban mindig felhívta követőinek a figyelmét. Akkor keletkezik a gazdagságból baj, ha célként tekintünk rá. Az emberi szíveket megkeményíti. Szent Vazul szerint a pénzvágy megtölti az erdőket rablókkal, a házakat tolvajokkal, a családokat egyenetlenséggel, a városokat csalókkal, a törvényeket hamis esküvőkkel, az erény kunyhóit nyomorral és szükséggel, az árvák szemeit könyekkel, az özvegyek szíveit sóhajokkal, a börtönöket gonosztevőkkel, s a poklot elkárhozottakkal.

   A kapzsiság a főbűnökhöz tartozik. Az Isteni színjátékban a fösvény mozdulatlansága a Sátán mozdulatlanságára emlékeztet, aki jégbe van fagyva. A léleknek szárnyallni kellene Isten felé, de a földi dolgok rendetlen szeretete földhöz ragadottá teszi őt.

   A kapzsiság ellentéte az adakozó szeretet, amely nem törődik azzal, hogy mennyit birtokol, hiszen számára nem a birtoklás, hanem a szeretet a legfontosabb. Isten számunkra a legnagyobb ajándékozó, mert bőkezűségében nekünk adta Fiát és elküldte nekünk a Szentlelket.

   Az igazi boldogság nem a földi javak megszerzésében található meg, hanem az Istenben való életben. Nem az a leggazdagabb, aki mindent birtokol, hanem az, aki Istenben gazdag.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…