19. május, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti.

   Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

                                                              János Evangéliuma 13, 31-33a, 34-35

   Jézus végrendeletében a szeretetet hagyta a tanítványaira. Az isteni szeretet új tűze a Szentlélek. Mindenki szeret valamilyen módon, de aki az isteni szeretetet befogadja, másként kezd szeretni. Ez a szeretet vezeti be az Isten szeretetét a történelembe és Fia által működik a világban.

   Jézus végrendeletének a kezese a Szentlélek, aki majd eszükbe juttatja a tanítványoknak a Jézustól hallott tanítást. Ezért mondhatja magát az Egyház Krisztus tanításának a jogos örökösének. Az Egyház hívatott arra, hogy őrizze és tévedésmentesen hirdesse az evangéliumot.

   Emberi természetünk gyengesége miatt hajlamosak vagyunk a felejtésre. A Szentlélek eszünkbe juttatja az evangélium lényegét. Jézus életpéldája nélkül csak utópia lenne az egész keresztény tanítás. Mi nem egy emberi tant, világnézetet, titkos tudást követünk, hanem egy személyt, aki megmutatta az Atya jóságos szeretetét.

   Két fontos nézőpontot találunk ebben az evangéliumi szakaszban. Az első, Jézus szeretete, amely különbözik minden addigi szeretettől. A másik, Jézus békéje, amely nem a fegyverek hallgatását jelenti, hanem a belső békét.

   Ezt a békét kapjuk ajándékba Istentől. Ez viszont csak addig tart a szívünkben, amíg nyitottak vagyunk a befogadására. A világ viszont sajátos módon igyekszik biztosítani a békét. Elsősorban a határok meghúzásával és a fegyveres erők segítségével. Egy leigázott népet azonban csak ideig-óráig lehet meggyőzni a látszólagos békéről. A béke a társadalom sejtjénél, a családokban kezdődik el. Ezért kell tudatosan dolgozniuk a keresztényeknek, önmagától nehezen áll be a béke. Ennek a kiindulópontja a kölcsönös megbocsátás. Ott, ahol szívesen megbocsátanak egymásnak, ahol elengedik a jogos haragot, ott megszülethet az igazi béke.

   Jézus szeretetét és békéjét választom, vagy a világét?

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom