16. november, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben: Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk.

   Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.«

   A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: »Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.«”

   Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”

                                                                    Lukács Evangéliuma 18, 1-8

   Az igazságtalan bíróról szóló példabeszéd célja, hogy megvilágítsa az ember kapcsolatát Krisztussal és Istennel. Az imádság nagy szerepet játszott a jámbor izraelita életében. Az imádságot a keleti emberek dicsőítésként élték meg, amelyet mindig segítségkéréssel zártak le. Az apostolok is valamilyen mágikus formulát vártak el Jézustól, ő viszont a Miatyánkra tanította meg őket. Nem ragaszkodik semmilyen módszerhez, vagy formulához, hanem a szüntelen imádságot követeli mindenkitől. Az imádságnak lehet csüggedés és lehangolódás az erdeménye, mert nincs hogyan ellenőrizzük azt, hogy eljutott a címzetthez.

  Főleg krízis helyzetekben kell Isten segítségéért esedezni, aki néha várat magára, nem sietteti el a segítségnyújtást.

   A példázat a kor szokványos törvényszéki gyakorlatát mutatja be. Két tipikus személyt mutat be, az egyik a hatalmat képviseli, a másik a társadalom kiszolgáltatott, hátrányos helyzetű személyeit. A bíró hajthatatlan a viselkedésében, nem akar segíteni másokon. Szolgálatát csak bizonyos személyeknek akarja nyújtani. Nem érdekli az ügy igaz volta, vagy az özvegy szegénysége. Valamilyen gonosz mechanizmusnak a szolgája, aki csak a saját érdekeiért képes valamit megmozdítani, valamit letárgyalni.

   A bíró kétes magatartása azt akarja bemutatni, hogy hogyan viselkedik Isten hasonló helyzetekben. Olyan próbaidőszakot mutat be, amikor az egész közösség imádkozik. Azt az érzést táplálja bennünk, hogy Isten már régóta szemet huny a gonoszok viselkedése láttán. Isten azonban készségesen válaszol a hívők kérésére, még akkor is, ha a helyzetét nem változtatja meg egyből. Isten késlekedését a történelemben tanúsított gyors beavatkozásaival akarja ellensúlyozni.

   Az evangélista a késleltetés, türelmes várás fogalmaival jellemzi Isten magatartását. Csak egyedül Ő képes türelmesen elviselni a rosszat, abban a reményben, hogy a végén a jó fog győzni. Isten mindenkinek meghagyja a szabadságát, de egy általa tudott időpontban győzelmre viszi ügyüket.

Az imádság közösség Istennel, aki bátorító és vigasztaló módon jelen van az egyének és a közösségek életében, de nem varázspálca módszerrel dolgozik. A két főszereplő egyénisége váltakozva jelen van a mi személyes életünkben is. Az Emberfia eljövetelét egy kozmikus katasztrófához kapcsolja, amely veszélyeztetni fogja a hívők biztonságát is, de ez nem adhat okot a hűtelnségre, illetve a menekülésre.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…