Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. 
Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?”
Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot.
Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
Márk Evangéliuma 2, 18-22
Jézusról biztosan tudjuk, hogy böjtölt, azonban az apostolokról nem tudunk biztosat. A kérdezők Jézust az apostolok böjtölési szokásáról kérdezik, és nem a sajátjáról. A böjtölés azonban nem volt elterjedt szokás, ezért nem volt kötelező erejű. Itt inkább élcelődő érdeklődésről van szó, igazából nem annyira a kérdés volt a fontos, mint inkább az összehasonlítás, egy elvárási minta kialakítása. A kérdésből azonban kiderül, hogy Jézus iskolája nem egy hagyományos, jánosi iskolának a folytatása, hanem egészen más. Nem ébreszt a tanítványokban olyan elvárást, amely terheli őket, amely nem felel meg egyéniségüknek, étkezési szokásaiknak.
A böjtölés célja eredetileg az, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és az embertársainkhoz. Másképpen csak merő diéta, vagy fogyókúra marad.
A böjtölés segíthet az ima megélésében, és mentesít azoktól a fölösleges terhektől, amelyek rátelepednek elménkre, szervezetünkre.
János azért böjtölt, mert ez volt a feltétele annak, hogy Isten kiválasztottja legyen. Számára egy olyan keret volt, amely segítette őt lelki fejlődésében, imáiban és elmélkedéseiben.
Jézus számára azonban egy fontos felkészülési, fegyelmi eszköz, amely ráhangolja egy-egy fontosabb misszióra. A sivatagban a böjtöléssel mutatta meg szabadságát a különböző emberi ösztönök terén. Nem volt szüksége semmire ahhoz, hogy küldetését jól tudja végezni.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda