4. október, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: „Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot.

Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek.

   És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni.”
Majd így folytatta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”

                                                                                Lukács Evangéliuma 10,13-16

   Korozain és Betszaida a Gallileai-tó mentén fekvő városok voltak. Ezekben Jézus kevesebbet működött, mint például Kafarnaumban. Betszaidából származnak Fülöp, András és Péter apostolok. A tanítványság néha sikertelenségekkel jár, ezért az evangélista kilátásba helyezi a pusztulást.

   Ma is az egyik legnagyobb fájdalmat a visszautasított szeretet okozza az emberekben. Gyermekek, akik nem hallgatnak idősödő szüleikre, szülők, akik neheztelnek gyermekeik sikertelenségeire stb. Jézus meg tudta gyógyítani a különféle betegségben szenvedő embereket, de nem tudott mit kezdeni a gőgös, magukat felvilágosultnak tartó személyekkel.

   Jézus jaj-ai hasonlítanak a rítuális átkokra, amelyeket Isten és az evangélium ellenségeire szoktak alkalmazni. Az ítélet azonos azokkal a katasztrófákkal, amelyek a népeket érintik, amikor megtagadják a hitüket, eltávolodnak az Istentől.

   A városokat megszemélyesíti, hogy még jobban kihangsúlyozza a rájuk váró pusztulás nagyságát. Jézus önmagát a küldötteivel azonosítja, ennek értelmében a tevékenységük elfogadása, Krisztus elfogadását jelenti, annak elutasítása Krisztus elutasításával ér fel.

    Ez a részlet egy haragvó Isten képét mutatja be. Ez nem teljesen tud beleilleszkedni abba az Istenről bemutatott képbe, amelyet Jézus máshol mutatott be.

   Ma sem a nemzeti katasztrófák, gazdasági krízisek jelentik a legnagyobb problémát, hanem az evangélium elutasítása és az erkölcstelen élet tragédiája. Isten azonban, türelmes gazda módjára várja a gyümölcstelen fügefák meggyógyulását, nem vágatja ki őket, hanem vincellérjére, Krisztusra bízza őket. (Lk 13, 6-9)

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom