23. október, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

   „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”

   Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?

   Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza.

   De ha a szolga azt mondja magában: »Uram bizonyára késni fog«, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.

   Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap.

   Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

                                                             Lukács Evangéliuma 12, 39-48

   Ennek az evangéliumi részletnek az olvasásakor az jut eszünkbe, hogy Isten szereti a meglepetéseket, a késő órai, váratlan megérkezéseket. Ha a szentírás egészét vesszük nagyító alá, akkor megváltozik a véleményünk erről. Isten nem híve az ilyesfajta adhoc látogatásoknak, hiszen gyakran előre jelzi érekzését.

   Ez az igevers elsősorban a hatalommal való visszaélésekre akarja felhívni a kedves olvasó figyelmét. Istennek nem tetszik az erőszakos, dőzsölő, mások hátán élősködő magatartás. A hanyag szolgával szemben a talion elvét alkalmazzák. A felelelősség szempontjából nem egyforma fajsúlyú a felelőtlenül elkövetett hanyagság, és a tudatlanságból elkövetett mulasztás.

   A kötelességek a kapott feladatok arányában oszlanak el. Az igazi hívő keresztény nem fárad el a várakozásban, még ha nem is ismeri vendégét teljesen, akkor is bízik az Úr érkezésében. Nincsenek szavatolt biztosítékai az Úr érkezéséről, sőt biztosan tudja, hogy tényleges, látható módon nem fog eljönni.

   Ezt a figyelmeztetést a kezdeti lelkesedés alábbhagyásával magyarázhatjuk meg. A lelkipásztori célja ennek a példabeszédnek a hit újraélesztése, amit mindig a közömbösség, a tunyaság, a lustaság veszélyeztet. Az evangélista emlékeztetni akar bennünket a Krisztussal való találkozás örömére, hiszen mi is Isten asztaltársai, Isten gyermekei, az égi ország várományosai és teljes birtokosai vagyunk. Ezt a feudalista képet nem szabad szó szerint értelmezni. Jézustól idegenek ezek a társadalmi alárendeltségi viszonyok. Inkább asztaltársainak, munkatársainak tud minket. A büntetés inkább szónoki eszköz, és nem hiteles evangéliumi üzenet.

   Isten gyermekeként tartom magamat számon, vagy szolgának, aki nem tudja urának az akaratát? Aki nem szeretetből szolgál, hanem a büntetéstől való félelmében?

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…