11. augusztus, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

   „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot.

   Adjátok el, amitek van, és osszátok ki a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj nem fér hozzá, és a moly nem rágja szét. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is. *)

   Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki.

   Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.

   Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” (* Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?”

   Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?

   Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza.

   De ha a szolga azt mondja magában: Uram bizonyára késni fog, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, akkor ennek a szolgának az ura megérkezik olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.

    Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap.

   Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

                                                            Lukács Evangéliuma 12, 32-48

   Gabriel García Márquez világhírű regényében A száz év magány- ban egy családnak állít emléket, ugyanakkor az emberiség fejlődését próbálja röviden a Buendía család történetén keresztül lefesteni. Hosszú vándorlás során a család letelepedik egy folyó mentén és megalapítja Macondot. Egy nap a bőrkereskedőkkel együtt érkezik meg egy rejtélyes lány, Rebecca, aki magával hozza az álmatlanságot. Az elején a település lakói nem veszik zokon ezt a betegséget, de az idő múltával elkezdik feljelenteni. Ez a betegség sok kellmetlenséget okoz majd Macondó lakóinak. Egy Melchiades nevű cigány varázsitala menti meg őket ettől a betegségtől.

   Létezik azonban egy ennél súlyosabb betegség, a lélek elalvása. Sem az álmatlanság, sem az álomkór nem tesz jót az ember egészségének. A virrasztásra szóló felhívás ezt a kóros álmosságot igyekszik meggyógyítani. Krisztus második eljövetelének a késleltetése az álomkórhoz hasonló betegséget okozott a keresztények körében. Még az első századokban nagy lelkesedéssel készültek erre az eseményre, de amikor látták, hogy nem következik be, akkor a másik végletbe estek. Elhatalmsodott köztük az egyhangúság, az unalom. Lelkileg megbénította őket. Ferenc Szentatya kanapé-kereszténységnek nevezi ezt az állapotot. Akkor következik be, amikor a saját kényelmünk sokkal fontosabb lesz mások nehézségeivel szemben. Megdermedünk, nem merünk kimozdulni a látszólagos biztonságunkból.

   A másik veszélyt a földi kincsek hajhászása jelenti. Az Istentől megfosztott lélek máshol keres vígasztalást és biztonságot. A földi kincsek ideiglenesen megadják a biztonságot, de idővel megterhelik a szárnyalásra teremtett emberi lelkeket. Isten szabadságra teremtette az embert, ezért rajta kívül semmi sem adhatja meg az igazi szabadságot.

   Istennel való kapcsolatunk legszebb képe a lakoma képe. Isten a választottainak lakomát készít elő. Ahhoz, hogy a lakomára biztosan megérkezzünk szükségünk van a józanságra és a virrasztásra. Urunk nem sejtett időpontban érkezik, ezért fontos, hogy mindig legyünk felkészülve a fogadására. Isten nem azért késlekedik, mert szereti, ha nyugtalankodunk, hanem időt akar adni a megtérésére.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…