11. március, 2018Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: „Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.

   Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

                                                                   János Evangéliuma 3, 14-21

   Jézus párhuzamot von saját keresztje és a keresztre feszített rézkígyó között. A pusztában a rézkígyó jelentette a halálból való megmenekülést. Mi keresztények a keresztet büszkén hordjuk, mert rajta függött a világ Megváltója és rajta szerezte meg számunkra az örök üdvösséget. A kereszt templomunk dísze és megváltásunk jele. Sok szent a keresztből merített erőt, amikor veszélyben és üldöztetésben volt. Hosszú évszázadokon keresztül a Pantokrátor, a győztes Krisztus alakja volt a kereszténység jelképe. Szent Pál a korintusiakhoz írt levelében írja le, hogy hogyan viszonyulnak az emberek a kereszthez: “ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság; maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” (1 Kor 1, 23b-24)

   Nikodémus éjjel keresi fel Jézust. Jézus nem utasítja vissza, hanem megtiszteli bizalmával és kinyilatkoztatja önmagát. A kereszténység nem egy titkos tanításon alapszik, hanem Krisztus személyén.

   A buzgó francia hadvezér, Viomenil, barátoktól körülvéve feküdt halálos ágyán. Egyesek megjegyezték, hogy kár, hogy nem a csatatéren halt hősi halált. Erre Viomenil megragadott egy feszületet: “E zászlóval a csatatéren meghalni hőshöz méltó dolog, mert minden idők legnagyobb Hőse ezen lehelte ki lelkét és szerezte meg megváltásunkat, s a győzelmet!

   A kereszt minket is arra kötelez, hogy hűségesen hordozzuk és felvállaljuk, mint személyes üdvösségünk eszközét. Jézus a keresztet nevezte követésének a legfőbb eszközének. Aki követni akarja, az nem válhat meg saját keresztjétől.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…