12. április, 2018Igehirdetések Aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél.

   Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó.

   Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”

                                                        János Evangéliuma 3,31-36

   Keresztelő János tanúsága után János evangélista tovább folytatja az elkezdett témát. Jézus a mennyből szállt alá, ebben az összefüggésben a pusztai vándorlás mannáját juttatja eszünkbe. A mennyei manna csak ideig-óráig laktatta jól az embereket, de később újból megéheztek, sőt meg is haltak. Jézus azonban saját testével táplál minket, amely nemcsak testünket, hanem lelkünket is táplálja. Ilyen összetett lelki táplálék nincs sehol a világon. Még az ókori görög világban is a halhatatlanság eledeléről álmodoztak (ambrózia), de ez a vágyuk sajátos módon teljesült.

   Jézus tanúsága a mennyből való, ezért nagy mértékben különbözik Jánosétól, és a prófétákétól. Ő arról tanúskodik, amit az Atyától tud, amit a mennyben látott. Ő az egyedüli, aki a mennyből visszatért a Földre és kiárasztotta a Szentlelket. Jánosnál a húsvét egyben pünkösd.

   Jézust pontosan azért utasították el, mert az Atya Fiának nevezte magát. Isten belső életéről beszélt, amelyet jól ismert, hiszen Tőle jött. A földi ember nem érti meg ezt a kinyilatkoztatást, hiszen földies a gondolkodása, testi vágyainak a kielégítésére törekedik. A testi ember, “nem nyerheti el Isten tetszését” – írta Szent Pál a rómaiaknak (Róm 8,8).

   A lelki embert a Szentlélek vezeti. Elfogadja Jézusnak és barátainak a tanúságát. Azt keresi, ami összeköt, ami a közösséget szolgálja. Több szentírási történet is tanúskodik Jézus Atyával való különös kapcsolatára: a megkeresztelkedése, a színeváltozása stb.

   Jézus az Atya biztonságában élt, tanított, cselekedett. Te vajon érzed-e az Atya bitonságot adó közelségét? Azt, hogy nem vagy egyedül? Hogy nem a testiekre, hanem a lelkiekre törekedsz?

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…