15. november, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába.

   Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik.

   Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek; azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”

                                                                   Lukács Evangéliuma 17, 26-37

   Az Emberfia eljövetelét a szerző az özönvízhez hasonlítja. Az embereket három tényező fenyegeti: az elfoglaltság (világi gondok), a haszonelvűség és az élet örömei. Noé idejében csak azok menekültek meg, akik távol tartották magukat a környezetük erkölcstelen életmódjától. Noé az isteni tervet közölte a kortársaival, de azok nevetségesnek tartották a menekülési tervét. Lót is megmenekült családjával együtt, de mivel a felesége hátratekintett, ezért sóbálvánnyá változott. A szöveg írásakor valamilyen háborús helyzet lehetett, mert olyan konkrét tanácsokat ad a menekülésre, amely a tulajdonképpeni életet megmentenik. A tulajdonképpeni élethez képest minden más anyagi értéket másodlagosnak ítél meg. Háborús időben veszélyes a javak megmentésére tett kísérlet, hiszen lasíthatja a menekülést.

   Az Emberfia napja Jahve napjának a helyébe lép. A prófétai igehirdetés ismételten kitér erre a napra, mint Jahve látogatása népénél és a nemzeteknél. Ennek a látogatásnak van egy megelőző eseménye is, amikor Jahve ellensúlyozza a földön elkövetett igazságtalanságokat.

   Az az igyekezet, hogy az ember megmentse fizikai életét veszélyeztetheti a valódi életét. A megtartás és az elvesztés fogalmai nevelési céllal szerepelnek, és gyakran megjelennek a szentírási hagyományban. Ezek egyforma gyakorisággal fenyegetik az ember, illetve a keresztény életét.

   Az apostolok a csapások helyéről érdeklődnek, Jézus azonban még jobban nyomatékosítja azt a tényt, hogy a gonoszok nem fognak megmenekülni a büntetéstől. Azt az érzést erősíti meg, hogy ez a büntetés elkerülhetetlen, de kevésbé illeszkedik bele abba az örömhírbe, amelyet Jézus képviselt.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…