8. szeptember, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.

   Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.«

   Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?

    Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze jár, és békét kér tőle.

    Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”

                                                                                                           Lukács Evangélista 14, 25-33

   Krisztust követni annyit jelent, hogy az ember az Ő útjára lép, és Isten országát építi mások szolgálatában. Ezen az úton nemcsak akadályokkal találkozik a Krisztus-követő, hanem ennél súlyosabb áldozatokat kell hoznia. A kereszt az izraelitáknak botrány, a pogányoknak ostobaság (1 Kor, 1, 23b). A keresztény ember számára a megfeszített Krisztus Isten erejét és bölcsességét jelképezi. A kereszt felvállalása a halál elfogadását jelentette. Krisztus kereszthalála után azonban az Isten országáért elviselt szenvedések jelképe lett.

   A lemondások, önmegtagadások csak akkor érik el céljukat, ha előmozdítják akaratunk Isten tervével való közreműködését. Szent Pál szerint a keresztet hordozni annyit jelent, mint meghalni jobbik énünk érdekében.

   A keresztben Isten sem leli kedvét, de személyes fejlődésünknek lehet az eszköze. Krisztus számára is a kereszt saját vágyainak, terveinek a lemondását jelentette, teljesen alárendelte saját akaratát Isten akaratának. Jézus nem a család gyűlöletét kéri a követőitől, hanem inkább a fontossági sorrendjének a megváltoztatását. Minden emberi és anyagi kötelék akadályt jelenthet Jézussal való kapcsolatunk tökéletesítésében. A földi értékek túlbecsülése, vagy beteges féltése megakadályozhat bennünket a teljes önátadásunkban.

   Krisztus követése teljes embert követel és ennek komolyságát fejezik ki a toronyépítés és a hadba vonulás példázatai. Senki sem kezd bele komoly előkészületek nélkül egy vár építésébe, hiszen anyagi áldozatokat és elszántságot követel. Anyagi fedezet nélkül bizonytalan vállalkozás lenne. Krisztus küldetését nem lehet komoly megfontolás hiányában vállalni. Mivel a krisztusi élet állandó harcot jelent önmagunkkal és a környezetünkkel, ezért megfelelő lelki tartalék, utánpótlás nélkül veszélyes vállalkozás lenne ebbe belebocsátkozni.

   A só a bölcsességet, az előrelátást és a kiegyensúlyozottságot jelenti. A só alázatosan viselkedik a hasznosításakor. Nem a saját akaratát akarja érvényesíteni, hanem láthatatlan módon belevegyül abba az élelmiszerbe, amellyel összekeverik. Bár szabad szemmel nem látható a jelenléte, de mégis láthatatlan módon tevékenykedik. Ugyanígy kell a keresztény is a társadalomban tevékenykedjen, mert a reklámok, a programbeszédek megölik a segítő cselekedetek mélyén megbúvó jó szándékot. A keresztény ember feladata sokszor emberfeletti kihívást jelenthet, de a sóhoz hasonlóan nem szabad elveszítse lelkesedését, elszántságát.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom