30. június, 2019Igehirdetések Aki kezét az eke szarvára tette bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott.

   Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.

   Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”

   Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”

   Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

                                                               Lukács Evangéliuma 9, 51-62

   Jézus felvételének napjai szenvedésére és keresztrefeszítésére utalnak. A szamaritánusok vallási okokból utasították el Jézust, hiszen számukra Gerazim volt a vallásos élet központja, talán sértette őket Jézus úti célja és szándéka.

   Zebedeus fiai, Jakab és János hevesen reagálnak a szamariaiak elutasító gesztusára. Mivel a mennydörgés fiainak a melléknevét viselték, ezért ösztönszerűen villámcsapással akarták megbüntetni őket. Jézus azonban lecsendesítette a bennük felgyűlt haragot. Amikor ösztönösen reagálunk egy-egy kudarcélményünkre, akkor hajlamosak vagyunk az önsajnálkozásra, és a spontán igazságszolgáltatásra. Ilyenkor elvakít bennünket a harag és az elutasításnak a szomorú tapasztalata. Jobb, ha ilyen állapotban nem hozunk gyors döntéseket, mert elvakultságunkban erőszakhoz folyamodhatunk. Azt gondoljuk, hogy nekünk van igazunk, de abban az esetben sincs jogunk erőszakhoz folyamodni. Senki sem hatalmazott fel minket arra, hogy magunk kezébe vegyük az igazságszolgáltatást, erre megvannak a megfelelő szervek. Az ítélkezés és az ítélet egyedül Istent illeti meg.

   Jézus felvételének az útján potenciális követőkkel találkozik. Ha jól megfontoljuk akkor könnyen észrevessszük, hogy mindegyiknek nyomós oka van a meghívás késleltetésére. Jézus azonban nem tűr semmilyenféle kibúvót. Meghívása azonnali választ követel. A költői túlzás Jézus meghívásának és a küldetésének az elsőbbségét akarja kihangsúlyozni. Nincs az az emberi kötelesség, vagy feladat, amelyet az isteni meghívás róvására kifogásként fel lehet hozni. A hivatás késleltetése a küldetés késleltetésével jár. Isten országának terjesztése minden emberi ügynél fontosabb.

   Jézus meghívása radikális jellegű, nem fogad el ellentmodásokat, főleg azok részésről, akiket meghívott és kiválasztott. A meghívás Isten kezdeményezése, akiket meghívott, „azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.” (Róm 8, 30)

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…