Abban az időben így tanított Jézus:

   „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.

   Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”

                                                         János Evangéliuma 3, 16-21

   Isten szeretete kiáradt szívünkben a Szentlélek által. Jézus, a megtestesült Ige a Szentlélektől fogant meg. Ennek az elindító oka Isten szeretete. Nem azért küldte el Fiát, hogy elítéljen bennünket. Az ítélet nem a Fiúé, Ő senkit sem ítél el. A világosság elutasítása hozza magával az ítéletet. A felismert igazság elutasítása, vagy eltusolása vonja maga után az ítéletet. Jézus életét tanulmányozva megértjük, hogy nem az igazakért jött, hanem az elveszett egyért, a kitaszítottakért. Ezt a fajta szeretetet nem értette sem a korabeli ember, sem a mai ember. Báruk prófétának a következőket írja Jeremiás a fogságból: “nem képesek elhagyni ezeket az isteneket, mert hiányzik belőlük az értelem” (Bár 6, 41). Azokról a bálvány-istenkről számol be, akik még önmagukat sem képesek megvédeni. A bálványimádók akkor is sötétségben tapogaztóztak, és ma is. Jézus a babonaságoktól, a különböző téves hiedelmektől akarta megváltani az emberiséget. Istenről is téves elképzeléseik voltak. Azt gondolták Róla, hogy haragvó és féltékeny Isten, aki rögtön leszámol a bűnösökkel. Jézus találkozásaiban egy olyan Istent mutat be, aki megbocsátja a bűnöket és megvédi az éltveszélyben levőket. Egy ilyen Istent azonban nehezen tudtak elfogadni.

   Az egyik történet szerint egy megtévedt bírónak saját magáról kellett felállítania az ellene szóló vádat és az ítéletet. Az ítélet az erkölcsi dualizmusnak a következménye, az igaz az igazsághoz szabja tetteit. A gonosz viszont gyűlöli az igazságot és a világosságot, tetteit titokban hajtja végre. Jézus azonban sok gonosz szívnek a titkait tárta fel. Nemcsak az igazak tettei kerültek nyilvánosságra, hanem a gonoszoké is. Jézus az ellentmondás jele, amely világosan megmutatja, hogy kik azok, akiket Isten szeret, és kik azok, akik eltávolodtak Tőle.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…