10. május, 2019Igehirdetések No comments

   Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték.

   Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne.

   Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él.

   Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

                                                           János Evangéliuma 6, 52-59

   Ha Jézus szavain megbotránkoztak az emberek ez azt jelenti, hogy olyat mondott, amit nem tudtak megemészteni. Saját testének és vérének a titkait nyilatkoztatta ki, de a hallgatóság nem tudja ezt a titkot elfogadni. János a test megjelölésére a hús szót használja, amely az első fejezetre emlékeztet, amelyben az Ige, azaz a hús megtestesüléséről beszél. A hús szó az egész életet jelöli. Jézus az oltáriszentség megalapításával ránk hagyta egész életét. Nemcsak életét hagyta ránk, hanem a halálának az emlékezetét is. A vér az emberi léthez szükséges, ezért az élet központját jelölte meg. Ebben a szent misztériumban ránk hagyta életét és halálát. Az eukarisztikus áldozatban mi is felajánljuk testünket és vérünket. Ez a felajánlás utólag ki kell fejeződjön mindennapjaink cselekedeteiben. Meg kell erőltessük magunkat, hogy időnket, egészségünket, erőfeszítéseinket testvéreinknek adjuk.

   Jézus testének és vérének az áldozatát összeköti a valódi élettel. A földi létünk csak képmása az örök létünknek. Az áldozáskor nemcsak az itteni életünket, hanem az örök létünket is tápláljuk. Ezt a fajta önátadást nem értették meg Jézus kortársai. Szöget ütött a fejükbe, hogy Jézus hogyan tudja saját testét eledelül felkínálni mindenki számára. Erre egyedül csak Isten képes. Az oltáriszentség elválaszthatatlan kapcsolatot, egységet hoz létre Krisztussal és a Szentháromsággal. Minél hitelesebben adja oda magát az Atyának az áldozatbemutató, annál hitelesebben adja Krisztust az Atyának. Az oltáron a pap nemcsak áldozatbemutató, hanem egyben Krisztussal együtt áldozat is.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…