16. május, 2019Igehirdetések No comments

   Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk:

   „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.

   Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok.

   Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”

                                                            János Evangéliuma 13, 16-20

   A tanítványság nagy eszményeket tartalmaz magában, azonban ügyelni kell arra, hogy ez ne szakítsa el a Mesterétől. Sok fiatal szerzetes, Krisztus-követő szinte szárnyalva közelíti meg a mennyországot. A sivatagi atyák óva intenek a szárnyaló lelkiségtől, amely elrugaszkodik a valóság talajától. Azt a veszélyt rejti magában, hogy a tanítvány a saját kivetített Istenét fogja követni, és nem azt, akitől a meghívást kapta. Antal abba azt ajánlja a fiatal szerzeteseknek, hogy két lábbal járjanak a földön. A sivatagi atyák a mélyből fakadó lelkiségről tanítanak minket, amely az önismerettel és szenvedélyeink felismerésével kezdődik. Poimén abbához egyszer egy teológus látogatott, szívesen beszélegetett vele a lelki életről, a mennyei dolgokról. Az atya nem szólt semmit, csak hallgatta a lelkes teológust. A teológus kísérője megkérdezte az atyát, hogy miért nem szólt semmit sem. A következő választ kapta: “Ő a fenköltek közé tartozik, és a mennyeiekről beszél, én azonban alantas vagyok, és a földiekről beszélek. Ha a lélek szenvedélyeiről beszélt volna nekem, válaszoltam volna neki.” Először saját szenvedélyeikkel kell megküzdenünk és csak azután következhet az Istenről szólót párbeszéd.

   Jézus megmutatta apostolainak, hogyan kell alázatosnak lenniük. A lelki élet egyik legfontosabb erénye az alázatosság, innen indul el az igazi tanítványság. Makarioszt az ördög meg akarta kísérteni, de nem ment neki. Mindenben elbírt volna vele, de az alázatával nem tudod, mit kezdeni. “Csak egy dolgoban győztél le, az alázatoddal, és ezért nem bírok veled.” Szünklétiké szerint nem lehetünk az alázat nélkül boldogok. Az alázat az Isten Lelkéből élő élet próbája. Jézus engedelmessége volt a legszebb példája az alázatosságnak és az istenes életnek.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…