21. június, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:

   Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is.

   A test világossága: a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?

                                                            Máté Evangéliuma 6, 19-23

   Jézus kétfajta kincset különböztet meg egymástól. Léteznek a földi kincsek, amelyek önmagukban ártalmatlanok, és az égi kincsek, amelyek üdvösséget szerezhetnek. Arisztotelész meg volt győződve arról, hogy a bölcs ember ösztönszerűleg igénytelen életet él. Annyira az igénytelenség mestere volt, hogy még cipőt sem viselt. Gyakran a piac szelleme rabul ejtette, ezért sokat időzött a piacon anélkül, hogy valamit vásárolt volna. Az egyik barátja megkérdezte tőle, miért jár annyit a piacra, ha soha nem vásárol semmit. A válasz egyszerűen hangzott: azért szeretek a piacra menni, mert ott fedezem fel, hogy annyi minden nélkül is boldog lehetek.

   Az ószövetség bölcsességirodalma gyakran figyelmeztet a gazdagság veszélyeire. A zsoltáros a következőket ajánlja az olvasóinak: “Ha javaitok gyarapodnak, a szívetek ne tapadjon hozzá” (Zsolt 62, 11). Jézus példabeszédeiben gyakran idézi a korabeli közmondásokat, amelyekben a vagyonról a következőket mondják: olyan kincset kell gyűjteni, amelyet sem a moly, sem a rozsda nem emészt meg.

   Mai korunk egyik betegsége a vagyonhajhászat és a gyűjtögetés. Sokan abban élik ki szeretet-hiányukat, hogy rengeteg dolgot halmoznak fel a lakásukban. Amikor elhalnak, akkor az örökösökre hárul a lomtalanítás kellemetlen feladata. Ilyenkor a következő kérdések merülnek föl: Érdemes volt ennyit gyűjteni? Mi haszna van az embernek a sok vagyonból, ha semmit sem visz magával a túlvilágra?

   A Második Törvénykönyv figyelmeztet, hogy ne keményítsük meg szívünket a szegény láttán. (Mtörv 15, 7) Isten a földi javakat azért rendelte az ember alá, hogy élni tudjon általuk. Aki viszont felhalmozza őket úgy jár, mint a zsidó nép a pusztában, bár mindenkinek bőségesen jutott manna, egyesek többet gyűjtöttek maguknak. Akik többet gyűjtöttek, azoknak ugyanannyi maradt, mint azoknak, akik kevesebbet gyűjtöttek. Isten kiegyensúlyozta a mannagyűjtésnek a folyamatát, másokhoz viszonyítva senkinek sem volt többlete vagy hiánya.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…