20. május, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz:

    „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.”

   Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.

   Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”

                                                                   János Evangéliuma 14, 21-26

   Jézus és Júdás apostol beszélgetéséből kiderül, hogy Isten nem mindenkinek nyilatkoztatja ki magát, csak azoknak, akik hittel és szeretettel hallgatják meg az üdvösséget hordozó üzenetét és tettekre váltják azokat. A szeretet és a parancsolatok megtartása szorosan egymásba tartoznak. Ezek egymást átjárják és egymást feltételezik. Sokan vallják magukat keresztényeknek, de kevesen viselkednek krisztusi módon. A parancsolatok betű szerinti teljesítése még nem elég a Krisztus-követéshez, hiszen a gazdag férfi is ifjú kora óta megtartotta a parancsolatokat, de nem volt képes mindenét eladni Krisztusért. Amikor valakit vagy valamit fontosabbnak tartunk Jézusnál, akkor elzárjuk magunkat a hit örömétől. A hit önmagában nem elég. A törvények betartása önmagában nem elég. Szükség van a szeretet parancsának a mindenkori teljesítésére. Ugyanakkor a személyes Krisztus-élményre és szeretetre. Csak akkor válhat élővé a hitünk, ha személyes kapcsolatot alakítunk ki a szeretet Mesterével. Jézus nem úgy kínálja fel az embernek a hitet, hogy az kötelező módon lehengerelje, térdre kényszerítse a meghívott személyt. Csendesen és szelíden hívogatja a hitetlen személyt. Választásában azonban továbbra is szabad marad. A hit mindig személyes döntést jelent Krisztus mellett.

   Ezt a kapcsolatot átjárja és támogatja a Vigasztaló. A Szentlélek nélkül csak erőtlen próbálkozás a mi hitünk, de nem tud kibontakozni a maga teljességében. A Szentlélek felfrissítő lendülete nélkül, az emberi törekvés szintjén ragadunk le, de gyümölcsöt nehezen tudunk hozni.

   Az örök élet titkait szívünk, érzéseink nem tudják felfogni, szükségünk van a Szentlélek segítségére, aki „mindent átlát, még Isten mélységeit is” (1 Kor 2, 11).

   Kérjük a Szentlelket, hogy mindig juttassa eszünkbe, mit kell tegyünk, és azt bártan teljesítsük!

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom