4. április, 2019Igehirdetések No comments

   Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak:

   „Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz.

   Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.

   Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem.

   Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött.

   Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet.

   Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik?

   Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?”

                                    János Evangéliuma 5, 31-47

   Jézus farizeusok szembeni elégedetlenségét tetteinek figyelmen kívül hagyása okozta. Csak kritizálni tudták, de nem vették észre tetteinek igazi hátterét. Keresztelő Szent János úgy jelenik meg, mint ideiglenes küldött, de az ő műve csak az előjátékot képezte. Jézus cselekedetei még előfutárának a cselekedetein is túlmutanak. Ezt azonban nem tudták elfogadni a hitetlenek. Az Írás jámbor tanulmányozása Jézus felismerésére kellett volna vezesse az írástudókat. Ezzel szemben csalódtak Benne. Nem Jézus fog ítélkezni ellenük, hanem az általuk tanulmányozott írások lesznek a vádlóik.

   Először a nép ítélkezik Jézus felett, majd Jézus veszi át az ítélkezést. A hitetleneknek nincs mentségük. Jézus minden tőle telhetőt megtett, hogy hitelesen bemutassa az Atya szeretetét. Aki ezt nem veszi figyelembe, az önmaga fölött mond ítéletet.

   Mózesre úgy tekintett a választott nép, mint közbenjárójára. Ő biztosította a szövetség egységét. A nép neki köszönhette a szövetség sértetlenségét. Jézus azonban nemcsak közbenjáró, hanem az új szövetség szerzője. Neki nincs szüksége közbenjáró személyekre, mert az Atya engedelmes megbízottja. Jézus elutasítása ellenemond Mózesnek is és az Írásoknak is.

   Jézus ellenfelei azért nem jutottak el az igazságra, mert Írásokban is önmagukat keresték. Nem számoltak azzal, hogy az Írást nem lehet önigazolásukra használni, mert az Jézusra vonatkozik.

   Jézus szavaiból kiderül, hogy nem elég a szentírás tudományos kutatása. Ez még nem vezeti el a szentírás-kutatót az igazságra. Fontos a tanulmányozó személyes hozzállása. Isten igéjeként fürkészi a rejtett üzeneteket, vagy saját céljaira akar választ találni benne? A szentírást nem lehet önkényesen magyarázni, mert ennek az önkényes magatartásnak megvan az a veszélye, hogy akkor nem Isten Igéje szólal meg belőle, hanem az ember saját elképzeléseire talál választ.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…