19. július, 2019Igehirdetések No comments

   Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!”

   Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!«, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”

                                                                          Máté Evangéliuma 12, 1-8

Szinte nevetséges, ahogyan a farizeusok megszólítják a kalásszedés miatt a tanítványokat. A kalász szedése még nem jelentett igazi értelemben aratást, hiszen ezáltal nem végeztek megterhelő fizikai munkát. Jézus nem teológiai, vagy szentírási példázattal védekezik, hanem a hétköznapokból meríti mentő érvelését.

   Dávid esete nem egészen fedezi a tanítványok esetét. Dávid király nem dolgozott szombati napon, és valóban az élete forgott kockán, amikor elfogadta az áldozatra szánt kenyereket. Jézus egy hasonló helyzettel akarja megmagyarázni, hogy a szeretet jócselekedetei felülmúlnak minden rituális, kultikus előírást.

   A szombati nap előírása inkább az emberek életének a szabályozására szolgált, de nem jelentette azt, hogy fontosabb volt az embernél. Isten szemében a jócselekedetek jelentik az igazi istentiszteletet. Ezek nélkül a liturgia üres szófecsegés marad, nem éri el a távolabbi célját.

   Az utolsó ítéletkor sem a vallási szabályok betartásáról fognak érdeklődni, hanem arról, hogy hogyan sikerült teljesíteni az irgalmasság testi, illetve lelki cselekedeteit. Jézus azonosítja magát a nincstelenekkel, és a bajbajutottakkal. Minden emberi nélkülözést, szenvedést megtapasztalt a saját bőrén.

   A szombati napot arra szentelték, hogy Istenre, saját életükre, valamint a közösségre figyeljenek. Ott, ahol hiányos a templombajárás, ott más problémák is hamarabb jelentkeznek. Isten az irgalmasság és a megbocsátás cselekedeteit tekinti a legszentebb áldozatoknak. A száj mindig a szív bőségéről kell árulkodjon, mert másképpen kétszínűségbe esik. A tartalom nélküli beszéd, csak üres szó-csata marad. Akkor beszélhetünk Istenről és az Ő szeretetéről, amikor már a saját bőrünkön megtapasztaltuk azt, hogy mit jelent feltétlenül szeretni, elfogadni, megbocsátani.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…