11. február, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.

   A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”

   Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van:

   Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem.

   Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok.

   Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”

   Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az »korbán« vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”

                                            Márk Evangéliuma 7, 1-13

   Jézus és a farizeusok közti vitát a tisztasági szertartás elhanyagolása indította el. Emberi hagyományokhoz jobban ragaszkodtak, mint a felebaráti szeretet helyes értelmezéséhez. Alaposan megmosták a kezüket minden nyilvános megjelenésük után, de az isteni törvényeket már kis kapukkal, hézagosan tartották be. Létezik egy modern jelenség, amelyet úgy nevezünk, hogy szalonképesség. Sokat adnak a külsőjükre, az emberi hagyományok aprólékos betartására, de keveset az egyházi, illetve isteni törvények betartására. Egyik tanárunk találóan mondta: az erkölcsre kölcs. Sokat adunk a ruházatunkra, a megjelenésünkre, de keveset a lelkünkre, az emberi lét legfontosabb központjára. Lelkünk a Szentlélek háza kellene legyen, de sajnos pontosan itt követjük el a legtöbb piszkos munkát.

   A harag, a neheztelés, a magamutogatás, az isteni törvények kijátszása, a saját törekvéseink gyakran rablók barlangjává alakítják azt a helyet, ahol Istennek kellene laknia. A Lélek csak ott tud szavakba nem ejthető fohászkodással megnyilatkozni, ahol nyitottság, derű, őszinteség van, másképpen ez a hang elcsuklik.

   Jézus előtérbe helyezi az isteni törvények lelkiismeretes betartását. Ezeket nem lehet semmilyen emberi szokásokkal pótolni, vagy helyettesíteni. Ma nagy kísértést jelent az Egyház számára, hogy megadja magát az olcsó népszerűségnek, a különböző politikai érdekeknek. Isten házát nem szabad emberi szokásokkal megtölteni. Istennek a tiszta és őszinte szív tetszik, a képmutatás, a magamutogatás nem kedve szerinti magaviselet.

   Aki az isteni parancsokban felfedezi a mennyei Atya gyermekei irátni törődését, irgalmas szeretetét, az már nem keres kibúvókat, hanem Isten fiainak az engedelmességével teljesíti a mennyei Atya akaratát. Hányszor elrebegjük naponta, hogy ,,legyen meg a te akaratod”, és azt tapasztaljuk életünkben, hogy pontosan ez ellen az isteni akarat ellen tusakodunk, lázadozunk.

   Izajás próféta életprogramja lehet egy jó kezdete az igazi vallásosságnak: ,,Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!” (Iz 58, 6c-7)

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…