6. január, 2020Igehirdetések No comments

   Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak.

   Azok így válaszoltak: „A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.”

   Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!” Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

   Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

                                                                    Máté Evangéliuma 2, 1-12

   A három napkeleti bölcs életük legfontosabb útjára lépett. Kétfajta istenkeresés létezik, az egyik saját magát keresi, és önmagának akar hódolni, a másik Istent keresi, és neki szeretne hódolni. Heródes a saját dicsőségét kereste, nem volt képse saját magán kívül látni, mert féltette hatalmát.

   Egy legenda szerint egy negyedik király is elindult a Kisded keresésére. Ő a távoli Oroszország területéről indult el. Összepakolta az ország legdrágább kincseit, hogy elvigye az Újszülötthöz. Ahogyan egyre délebbre haladt a nagy pusztaságon át, egyre több szegénnyel találkozott, és jószívűsége arra késztette, hogy mindenkin segítsen. Nagyon elcsodálkozott az országban levő szegénység láttán. Amire kiért a kikötöbe semmije sem maradt. Amint azon töprengett, hogy hogyan fog tovább utazni, egy gyermeksírást halott. Megtudta, hogy a gyermek eladósodott édesapja meghalt, és ezért ő kellett volna leszolgálja édesapja tartozását. Az orosz királynak megesett rajta a szíve, és vállalta helyette a szolgálatot. Harminc éven át keserves munkával szolgált a gyermek helyett, amikor kiszabadult az első dolga az volt, hogy elindult Betlehem felé. Egy nagy város szélélre érkezett, a városon kívül három kereszt magasodott ki. A középső kereszten egy szenvedő embert pillanatot meg, teste vértől ázott, a lélek csak pislákolt benne. A király a kereszten szenvedő Krisztusban felfedezte saját életének a viszontagságait, az orosz nép szegénységét, az árva gyermek tekintetét, a hajóévek alatt megismert nincsteleneket. A király megértette, hogy a harminc év keserves pillanatai nem eltávolították, hanem közelebb vezették Jézushoz. A kereszten szenvedő Krisztusnak a következőket mondta: ,,Nézd, Uram, mindenemet szétosztottam már, de vedd el ami még maradt, vedd magadhoz a szívemet is!” Gyakran mi is az orosz királyhoz hasonlóan megtapasztaljuk, hogy a szenvedések útján távolabb kerülünk Jézustól, de igazából ezek közelebb visznek Hozzá.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…