17. szeptember, 2018Igehirdetések No comments

   Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.

   Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.”

   Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: »Menj!« – akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: »Jöjj ide!« – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: »Tedd meg ezt!« – akkor megteszi.”

   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.

                                           Lukács Evangéliuma 7,1-10

   Ez a fejezet lezárja Jézus programbeszédét és konkrét személyekkel hozza kapcsolatba Jézust: pogányok képviselőivel, nyilvános bűnösökkel, Keresztelő tanítványaival és a névtelen tömeggel. Az evangélista azzal színezi a történetet, hogy várakozási hangulatot ékel a leírásba. A századost olyan izraeliták dicsérik, akik már megtapasztalták a százados emberszeretetét és adakozó természetét. Ebben a pogány emberben több jóságot, emberséget fedezünk fel, mint az átlagos keresztényekben. Az is figyelemreméltó, ahogyan a szolgájáról beszél. Nem akar tolakodni, hanem szócsöveken keresztül értesíti Jézust szolgájának állapotáról. Ma is nagyon fontos lenne, hogy legyenek környezetünkben olyan személyek, akik tudnak közvetíteni a megfelelő szervezetek, hatóságok felé. Ebben sok helyen még hiányosság tapasztalható.

   A százados együttérzését fejezi ki az a tény, hogy mindenkit megmozgat beteg szolgájának az érdekében. Itt kifejezésre jut a pogányok missziója. Erről nem értesültek, sem a zsinagógából megtértek, sem a jeruzsálemi egyházközség.

   Jézus hatalma annyira hatékony, hogy még távolból is működik. A százados nem igényli azt, hogy Jézus izraelita létére megszegje a tiltó parancsot, számára az Úr szava is elégtételt jelent. Bízik abban, hogy Jézus távolból is meg tudja gyógyítani beteg embertársát. A közbenjáró ima hatékonysága is kidomborodik. A másokért felajánlott imádság, böjt és vezeklés nem eredménytelen, hanem mindig hatással van az egész közösségre. A másokért végzett ima legszebb példáját fedezhetjük fel ebben a történetben. Csak egy szóra, egy hitből fakadó fohászra van szüksége a százados szolgájának. A százados meg van győződve arról, hogy a Mesternek, az Úrnak egy szavába kerül a beteg meggyógyítása.

   Még Jézust is meglepte ennek a tisztnek a hite. Az evangéliumokban gyakran a pogányok és az idegenek lesznek a hit élő példaképei. Az izraelitákhoz viszonyítva sokkal nyitottabbak az evangélium befogadására. Ezt a fajta nyitotságot fedezzük fel a szamariai asszony esetében, a kánaánita özvegyasszony esetében is. A hit kegyelem, azért nem korlátozódik sem nemzetiségre, sem faji származásra, hanem egyetemes. Isten mindenkit meghív az üdvösségre. Ez képezi tulajdonképpen a történet lényegét. Aki szájával és a hétköznapi életével megvallja az emberek előtt Jézus istenségét, az meglátja majd testvéreinek a gyógyulását, megtérését.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…