12. február, 2020Igehirdetések No comments

   Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket:

   

„Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.”

   Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.

   Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.”

                                                     Márk Evangéliuma 7, 14-23

   Jézus személyes értelmezése szerint nem a külső dolgok, bűnös rendszerek szennyezik be az embert, hanem az, ami a rossz személyiségéből fakad. A farizeusok hajszálpontosan megtartották a rituális tisztaság törvényeit, de nem figyeltek a belső törvényre, amelyet Isten írt a lelkükbe. Talán innen ered az a fajta jézusi gondolat, amely szerint fölösleges az egész világot megszerezni, ha lelkünkben kárt vallunk.

   Jézus irtózott a kétszínűségtől, és azoktól a hagyományoktól, amelyekkel az isteni törvényeket saját javukra kijátszották az emberek. Szerinte nem a külső dolgok szennyezik be az embert, hanem a belső indulatai, ösztönei, rendetlen vágyai. A bűn szennyezi be a legjobban az ember életét, és nem bizonyos külső fertőzések. Bár a higénia megköveteli a kéz alapos megmosását, de ez édes kevés a lelki higénia rendbentartására. Ahogyan a külső rendszeres ápolásra szorul, ugyanúgy a belsőnek is szüksége van a karbantartásra. A tévedés hátterében talán az a felfogás áll, hogy szétválasztották a személy belső világát (a szív) a személy külső világától (ritualizmus). És ennek a kettőnek a különbözősége okozta a belső meghasonlást. A külső dolgok nem annyira szennyesek, mint az emberből előkerülő bűnös hajlamok. Jézus az ókori listákat követi, amelyeket a görögök és a rómaiak is nagy szeretettel használtak. A bűnkatalógusban a hagyományosnak tartott hét főbűnből öt biztosan kiolvasható. Ehhez hasonló listákat olvashatunk az apostoli levelekben is. Nem arra törekszik, hogy teljesen kimerítse a bűn lajstromát, hanem a lényegesekből sorol fel egy párat, főleg olyanokat, amelyek gyakrabban előfordulnak.

   Az evangélista egy nagyon fontos kérdést tisztáz a hit szempontjából: akik nem a zsidóságból tértek meg, azokat a mózesi törvények nem kötelezhetik, mert a szeretet új parancsa lett a hit alapvetése.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…