4. február, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.

   Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából.

   Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?”

   Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot.

   Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”

   Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?”

   A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.

   Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették.

   Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.

                                                    Márk Evangéliuma 5, 21-43

  Jézus nemcsak a természet és a szellemi világ ura, hanem a betegségek és a halál ura is. A történet szendvicsszerűen épül fel. Először egy Jairus nevezetű zsinagógai elöljáróról értesülünk, akinek a lánya nagyon súlyos beteg, haldoklik. Talán hallottak Jézus csodatevő hatalmáról, talán mégis Isten Fölkentje, de egy ilyen reménytelen helyzetben nincs idő az ilyen kérdések tisztázására. Jairus végső kétségbeesésében Jézus lábai elé borul. Röviden felvázolja leányának a menthetetlen helyzetét és a gyógyítás módját. A történetet félbeszakítja egy tizenkét éves vérfolyásos asszony cselekedete. Minden gyógymódot kipróbált, de sikertelelnül járt. Számára is az egyetlen remény az, ha megérinti Jézus ruháját. Az a felfogás áll a cselekedete hátterében, hogy elég a szenttel, a tisztával érintkezésbe kerülni, és megtörténik a tisztulás, a gyógyulás. Az asszony eltekint a tisztulási szabályoktól, megszorításoktól, és vállalja azt a kockázatot, hogy tisztátalanná teszi a Mestert. Jézus érzi, hogy erő hagyta el, mert valaki hittel érintette meg. A kérdés tisztázása elsősorban a nő hitének a visszaigazolására szolgált. Nem azért gyógyult meg, mert megérintette a Szentet, hanem azért, mert előbb hitt. Az elbocsátásra vonatkozó szavak az ószövetségi búcsúformulához hasonlít, amelyet a maradandó gyógyulás ígérete kísér: “Menj békével és légy egészséges” (légy mentes a bajodtól).

   A megygógyított asszonnyal folytatott párbeszédet egy küldöttség szomorú híre szakítja félbe: Jairus lánya már meghalt. Úgy tűnik, hogy Jézus egy kevésbé sürgős eset miatt elszalasztotta egy súlyosabb helyzetben levő személy meggyógyításának a lehetőségét. Isten azonban nem az esetek sürgőssége, illetve menthetelensége szerint különbözteti meg az embereket. Számára minden személy problémája fontos. Nem eseteket kezel, nem esetekkel van problémája, hanem élő személyekkel.

    Jairus házánál már gyászos a hangulat, a lányt már előkészítették a temetésre. Jézus csak a szokásos belső körével megy be a halott lányhoz. A gyászolók nevetése a próbálkozás reménytelen helyzetére mutat rá. A lány halott, nincs mit segíteni rajta. Jézus azonban családias hangnemben szólítja meg a halottan fekvő lányt. A feltámasztás tényére mutató kifejezések az ősegyház Jézus feltámadására és a feltámadásra vonatkozó hit kifejezői. Jairus lányának a feltámasztása elővételezi Jézus húsvéti átvonulását, feltámadását.

 

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…