2. február, 2020Igehirdetések No comments

   Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.

   És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:

   Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. *

   Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből.

   Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.

   Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

                                                          Lukács Evangéliuma 2, 22-40

   Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének egy nagyon erős szimbóluma az égő gyertya. Ezen a napon a gyertyát kivesszük a hétköznapi használatból és megáldjuk. A gyertya a hit villágosságát és a lelki, illetve az emberi életet jelképezi. A gyertya végigkíséri egész keresztény életünket és jelzi annak minden legfontosabb állomását. ,,Amikor a gyertyára nézel, kelts fel magadban minden nemes tettrekészséget és mondd: Itt vagyok, Uram! Akkor majd úgy érzed, hogy a karcsú, tiszta gyertya a te lelkivilágodat fejezi ki. Légy rajta, hogy minden tettrekészséged igazi hűséggé erősődjön. Akkor majd megérzed: Uram, a gyertya szimbólumában én állok előtted! Ne fuss el hivatásod elől. Légy állhatatos. Ne kutass mindig a miért, minek után. Az élet legmélyebb értelme az, hogy az ember feleméssze magát igazságban és szertetben Istenért, miként a gyetya is fénybe és hőbe alakul át.” – Romano Guardini.

   A gyertya kifejezi az önfeláldozó szeretetet: a szülők, a tanárok, a nevelők, a papok, a társaink, a barátaink önzetlen szeretetét. Nem sajnálja a fényét, melegét másokra pazarolni. Érdekes, hogy például Kanadában sokan gyertyát tartanak az autóban. Ez egy fontos szabály, mert egy autómeghibásodás következtében a gyertya melegével megszabadulhatunk a megfagyás fenyegető veszélyétől.

   A Teplomban Jézus találkozik a választott nép két képviselőjével, az agg Simeonnal és az özvegy Anna prófétaasszonnyal. Simeon a Lélek indítására ment a Templomba, istenfélő hírében álló férfi volt. Anna asszony éjjel nappal a Templomban imádkozott és virrasztott. Ezeknek a személyeknek konkrét céljuk volt az életükben, egész életüket erre a várakozásra szentelték. Várakozásuk nem volt reménytelen, mert hallgattak a szívükre, a lelkük mélyén megszóllaló Szentélekre, aki nem csapta be őket, hanem igazi próféciával örvendeztette meg őket. Lelkünk igazi világosságát a világosság örök szerzője, Jézus adja meg, aki az Oltáriszentségben nem jelként, hanem valóságosan van jelen. Thomas Merton szerint ,,a köztünk élő, általunk, értünk és velünk föláldozott Krisztus tiszta és örök áldozata – tartja össze a világot attól, hogy belezuhanjon az örök pusztulás mélységébe. Állítom, hogy erő árad ebből a szentségből, világosság és igazság ereje azok szívébe is, akik sohasem hallottak róla, s képtelennek tartják a hitet.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…