15. szeptember, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben a vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”

Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.

   Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”

   Majd így folytatta: „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: »Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét.« Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki.

   Ekkor magába szállt, és így szólt: »Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.« Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta.

   Ekkor a fiú megszólalt: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.«

   Az atya odaszólt a szolgáknak: »Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt.

   »Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt« – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: »Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágtál le neki.«

   Ő erre azt mondta: »Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. Most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt, és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.«”

                                                                  Lukács Evangéliuma 15, 1-32

   Jézus három példabeszédben írja körül az őszinte megtérés lelki vizsgálatát. Az első kettőben szinte banális, ahogyan a főszereplők viselkednek, mindketten felforgatnak mindent, hogy azt az egy elveszett kincsüket megtalálhassák.

   A tékozló fiú példabeszéde egy a közösségtől és önmagától elidegenedett léleknek az anatómiája. A fiatalabbik fiú megunja az atya állandó bábáskodását, a nagyobbik testvér állandó áskálódását és árgus tekintetét. Valahol a lelke mélyén felfedezte, hogy itt nem csak ő viselkedik elveszett gyermekként, hiszen bátyja is csak a kényelem és a kényszer miatt ragaszkodik az otthon biztonságához.

   Figyelemre méltó a tékozló fiú hazatérésének pillanata. Motivációja még mindig a kényszer. Jó irányba halad, de lelki kettősségben. A staus quo-ja miatt megértette, hogy nincs más lehetősége, de még mindig kételkedik az apa szeretetében. Van benne megbánás, de önös érdekeket szolgáló megbánás, mert az élete forog kockán. Még mindig idegenként viselkedik az apjával. Elismeri vétkét, de csak az életben maradás ösztöne vezeti vissza családjába.

   A lelki élet legnagyobb próbaköve Isten megbocsátásának az elfogadása. Van valami bennünk, ami mindig visszakötést jelent a régi énünkhöz, nem akarunk igazából megszabadulni a bűneinktől, legyen szó múltbeli, vagy jelenlegi bűnökről. Miközben Isten vissza akarja adni istengyermeki méltóságomat, én makacsul ragaszkodok ahhoz, hogy a sötétségem túl nagy ahhoz, hogy Isten visszafogadjon gyermekei közé, jó lesz nekem a béresi státus is. A béresi státus egy jó fedezéket biztosít, egy jól körülépített védőfalat jelent az egom számára. Béresként továbbra is megtarthatom a tisztes távolságot, lázadhatok, visszautasíthatok, sztrájkolhatok. Az Istenhez vezető visszaút bölcsességet és önfegyelmet jelent. Az önfegyelem ebben az esetben az istengyermekséget jelenti. Ugyanolyan, mint egy új gyermekkor. Ez nem azt jelenti, hogy gyermek kell maradjak, hanem gyermekké kell váljak. Ez pedig a második ártatlanságot jelenti, nem az újszülött ártalansága, hanem a tudatos választások által elért ártalanság.

   A Nyolc boldogságban mutatkozik meg ez az új gyermekkor. Ez Jézus önarcképe, de ugyanez kell legyen az enyém is. Ezen az úton felismerem a második gyermekkor örömeit, az irgalmat, az Isten boldog színelátását.

   Ebben a történetben az igazi tékozló fiú Jézus, mert elhagyta a biztonságot jelentő atyai házat, hogy felkeresse, megtalálja és hazavezesse a tékozló fiúkat, lányokat. Jézus fiúság az én fiúságom, az ő hazatérése az én hazatérésem is.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…