19. június, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:

   Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat.

   Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is.

   Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni!

   Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.

   Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.

                                            Máté Evangéliuma 6,1-6.16-18

   Jézus három jámborsági gyakorlatot sorakoztat fel egymás után. Az első az alamizsnálkodás, amely egy ősi judaista szervezett gyakorlat volt. Ennek nem az a lényege, hogy mindenki szeme láttára kövessük el, hanem a felebarátnak a megsegítése. A képmutató az emberek elismerésével és a tetteinek a nyilvánosságával megkapta a jutalmát. A képmutató kifejezést Máté a farizeusokra és az írástudókra vonatkoztatta.

   Az imádság személyes közösség Istennel. Mivel a saját javunkat kell szolgálja, azért nem lényeges a hosszúsága. Valamikor az emberek azt képzelték el, hogy az imák ciklikus ismétlésével kiesdhetik a pogány istenek segítségét. Jézus fontosnak tartja az ima meghittségét. Mindenki a saját belső szobájában, Avilai Szent Teréz szerint belső várkastélyában tud a legjobban találkozni Istennel. Jézus nem ellenzi a nyilvános istentiszteletet, de fontosnak tartja a magánimát.

   A böjtöt a jócselekedetekkel arányos gyakorlatnak tartották, bár nem volt nagyon elterjedve a gyakorlata. A Didaké említést tesz arról, hogy a zsidók hétfőn és csütörtökön böjtöltek. Az imához hasonlóan megköveteli a hitet. Jézus a hagyományos felfogással ellentétben azt mondja a böjtölőnek, hogy mosakodjon meg és külsőleg szedje rendbe magát. Nem az a fontos, hogy mit jelez kifelé a külső, hanem a belső megtérés. Nem a külső megvetése a fontos, hanem a belső Istenre való figyelése. A böjt által Istennek és embertársainknak szolgálunk. Ha ez nem valósul meg, akkor csak koplalásról, illetve fogyókúráról beszélhetünk.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…