13. április, 2019Igehirdetések No comments

   Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett.

   Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk?

   Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.”

   Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: Jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!”

   Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit.

   Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efrém nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt.

   Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?”

   A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.

                                        János Evangéliuma 11, 45-56

   Jézus elítéléséig egy hosszú folyamat ment végbe. Elítélését nem a Templomban végzett tisztító aktusa miatt hozták meg, hanem azon kijelentéseire alapozták, amelyek az Atyával való egyenlőségére mutattak rá. Ez az egynelőség elfogadhtatlan volt az akkori papi osztály számára. Kaifás érvelése még azért sem állja meg a helyet, mert a rómaiak a zsidó nép fölkelései miatt pusztították el a Szent Várost. Az izraeliták lelkesedése majd később elsöpri a római katonaságot. De a rómaiak nem késlekedtek a válaszadással. Kr.u. 68-ban elkezdték Jeuzsálem ostromát. Két évig tartott az az ostrom, amelynek köszönhetően sokan éhen haltak, vagy a pártoskodások áldozatai lettek. Jézus megsemmisítése nem hozta meg a remélt eredményt.

   A történelem alapján Jézus elítélésekor, Kaifás volt a főpap, aki egészen Pilátus hatalomvesztéséig tartotta a hatalmát (Kr. u. 36).

   Kaifás érveléséből a nemzetszocialista szlogenek jutnak eszünkbe. Ezekben a nemzet mindenekfölöttiségét vallják. Ha a nemzet érdekei megkívánják, akkor az egyént is fel lehet áldozni. Nem számít valakinek a becsületessége, ártatlansága, ha a nemzeti érdekek megkövetelik, akkor halálra ítélhetővé válik.

   Jézus nem a politikai érdekek miatt került keresztre, hanem presztízs-kérdést csináltak az ügyéből. Meg akarták mutatni a népnek, hogy egy szélhámosra hallgatnak, aki csak magát akarja felmagasztalni. Nem értették meg Jézus üzenetének a lényegét, amely nem forradalmakról, háborúkról szólt, hanem testvériségről, megbocsátásról, kiengesztelődésről.

   Jézus tanítása nem volt tartható, mert nem az akkori vezetőség elképzeléseit tükrözte. Bizonyos érdekcsoportoknak egyenesen nyomta a begyét. Nem úgy néztek rá, mint Isten küldöttére, hanem mint a status quo megrontójára, aki szándékosan félrevezeti a népet. Kaifás ítélete majd nagypénteken kel életre. Akkor nemcsak a titokban egymással találkozó papság és vezetőség száll szembe vele, hanem a tömeg többsége is. Korát messze túlszrányalta erkölcsi tanításával. Nem értették meg, mert még nem értek meg az evangélium befogadására. Értetlenségük miatt került keresztre, bár senkinek sem ártott, senkire nézve nem jelentett igazi veszélyt.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…