9. február, 2019Igehirdetések No comments

  Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük.

   Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.

   Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.

                                                        Márk Evangéliuma 6, 30-34

   A lelki életben nagyon fontosak a csendes pillanatok. Jézus egy magányos helyre hívta félre tanítványait. Ezzel is megmutatta a Vele való találkozásnak az egyik fontos módozatát. Ez az evangéliumi részlet a kenyérszaporítás csodáját készíti elő. Egy másik fontos mozzanata ennek az igerésznek, hogy Jézus nem küldi el a tömeget, őket is tanítani kezdi. De vajon mire tanította őket? Talán erre a kérdésre volna érdemes időt szentelni. Az emberek egy vérbeli vezért kerestek, aki nemcsak a nyomorból, de az idegen elnyomás alól is fel tudja szabadítani őket. Talán egy politikai Messiásról álmodoztak. Ennek az illuziónak akarta elejét venni. Nem akarta őket átverni ahogyan korának a vezetői és vallási képviselői már gyakran megtették. Megmondta nekik az igazat. Nem azért jött, hogy megbüntesse a bűnösöket, leszámoljon az idegenekkel, hanem azért, hogy mindenkit az Atyához vezessen. A hitélet már nem egy bizonyos célcsoportnak a kiváltsága, hanem mindenki meghívást kapott erre.

   Egy olyan új korszaknak a szemtanúi, amely a legnagyobb problémájukra kínál fel megoldást. A bűn problémáját előtte senki sem tudta megoldani. Bár minden évben felajánlották a bűnökért az áldozatokat, de Istennek nem ez a fajta áldozat volt a legkedvesebb. Isten a megtört szívűeknek, a szívükben tisztáknak az Atyja. Nem társadalmi reformot akar, hanem belső megújulást. Ettől azonban sokan idegenkednek, mert ez egy kicsivel több odafigyelést és következetességet követel. Ebben a munkájában segítették Őt az apostolok. A missziójuk alatt már megtapasztalták, hogy Isten igéje mennyire hiányzik az emberek életéből. Bár sokan ismerték az ószövetség iratait, de ezeket úgy magyarázták, hogy még annyit sem értettek meg belőlük, mint amit eredetileg üzenni akartak. Egy új megközelítésre volt szükségük. És ezt nem más, mint Jézus új törvény-megközelítése, ahogyan bizonyos újításokat ad hozzájuk. Ezek arra szolgáltak, hogy könnyítsék bizonyos szertartásokhoz kötött hagyományok megtartását. Szerinte nem az ősök hagyományának a követésében van az üdvösség, hanem a Lélek által. A Szentlélek sugallatai mindig működtek. Nem vesztett teret az idő múlásának tégelyében. Eljött a korszak, amikor Istent nem bizonyos helyeken kell imádni, hanem Lélekben és igazságban. Ennek a befogadására fel kellett készíteni az embereket. Hiszen egyik napról a másikra nem tudták megemészteni a jézusi tanítás forradalmi újdonságait. Előbb látniuk kellett, hogyan valósul meg konkrétan az új törvény, amely a szeretetre és igazságra épült.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…