8. november, 2018Igehirdetések No comments

   Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”

   Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.

   Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”

                                                                                       Lukács Evangéliuma 15,1-10

   Jézus pélabeszédeiből egy végtelelnül megértő és türelmes istenkép bontakozik ki. Az elveszett bárány, illetve a megtalált drachma példabeszéd-együttes azt a közös gondolatot fejezi ki, hogy Isten számára felbecsülhetetlenül értékesek vagyunk. A jó pásztor ószövetségi kép, de az újszövetségben is ez a kép fejezi ki Jézus jóságát és emberszeretetét. A kor rigorista farizeusaihoz képest Jézus a bűnösök barátjaként jelenik meg. Formabontó, szemtelen és provokatvív a viselkedése. Normális esetben a pásztor nem hagyná ott az egyért a nyájat. Itt az elveszett bárány kerül kiváltságba. A jó pásztor arra fordítja a figyelmét, aki gyengélkedik, magára marad, esélytelen. Ebben a helyzetben Jézus mutatja meg igazából az esélyegyenlőséget. Egyik felet sem részesíti nagyobb becsben. Az elveszettnek is ugyanolyan jogai és esélyei vannak, mint az otthonmaradtaknak. Ilyen szeretetre ritkán képesek az emberek.

   A megtalált drachma történetében a megtalálás öröme köszön vissza ránk. Az asszony nem nagy pénzösszeget veszített el, hanem inkább a keresés izgalma hozta őt mozgásba. Nem törődik a pénztartóban maradt pénzekkel, hanem teljes energiáját az elveszett drachma megtalálására fordítja. Nem fordítja fel az egész házát, hanem türelmesen keres. Nem tudjuk időben mennyit tartott a keresés, de valószínű egy ideig eltarthatott. Az asszony kitartása és ügybuzgóssága ragad magával minket is. Nem törődik a többi munkával, mindent abbahagy és a keresésre koncentrál. A megtalálás ünneppé változik. Nem tudja örömét megtartani, hanem megosztja szomszédaival is. A megosztás sokkal fontosabb, mint a megtalált drachma. Ebben kifejeződik az együvé tartozás és a testvéri szeretet. Ahol igazi közösség van együtt tudnak érezni az emberek. A másik öröme számomra is örömforrás lehet, a másik bánata engemet is elkeseríthet.

   A megtalálás öröme a bűnös megtérésének az öröme. Isten mindenkinek gondját akarja viselni. Nemcsak a jókkal törődik, hanem a gonoszakkal is. Számára nincs kevésbé szeretett ember. Mindenkinek a legnagyobb jót, az üdvösséget akarja. Ehhez azonban türelmes, békés és jó pásztorokra van szüksége. Milyen az én pásztorom? Hogy viszonyulok a pásztorhoz, amikor az elveszett egyért aggódik? Megértő tudok-e lenni a pásztorral szemben, vagy azt keresem, hogy csak rám figyeljen?

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…